Eljött hát az ősz második hónapja, az október.

Minden pompájával és változékonyságával csodálatos, egyszersmind nagyon nehéz.

A blogon ez már a nyolcadik írás.

Tele vagyok kétségekkel mind ezt, mind a jövőmet illetően.

A blog egyelőre nem élvez túl nagy népszerűséget.

Azt érzem, hogy több energiát adok bele, mint ami visszajön.

Szakmailag pedig elég erősen megrekedtem.

Többfelé is látok fejlődési lehetőséget, de mégis  azt érzem, nem tudom melyik a számomra helyes út.

Rengeteget töprengek a jövőn.

Az biztos, hogy legtöbbször túlgondolom a dolgokat.

Azt viszont már határozottan eldöntöttem, hogy megpróbálok kicsit lelassítani, tisztulni kint is és bent is.

Megpróbálok nem túlagyalni mindig ...

Most elmesélem nektek, hogyan is alakult a kapcsolatom vele.

Körülbelül egy éve részt vettem egy könyvekkel kapcsolatos rendezvényen. Erre a rendezvényre hivatalos volt Ő is. Alig vártam, hogy személyesen is láthassam, mert bár sajnos akkor még nem olvastam a könyveit, nagyon sok jót hallottam róla.

Amikor elértünk ehhez a bizonyos naphoz, a szervezők bejelentették, hogy Angelika sajnos nem tud részt venni ezen az egészen, mert az egészségügyi állapota nem engedi. A legfrissebb könyvét dedikálta és ajándékba elküldte minden egyes  résztvevőnek.

Emlékszem, sokat gondolkodtam is rajta, hogy valamilyen úton-módon illene megköszönni az ajándék könyvet . Aztán a rendezvény végeztével hazamentem, másnaptól pedig folytatódott az ...

Nemrégiben befejeztem a TV 2-n futó nagy port kavart reality show-t, a Kőgazdag fiatalokat.

Nos, hát mit is mondjak?

A benne látható fiatalokról elmondható, hogy nem a teljesítményük alapján váltak gazdaggá, hanem beleszülettek a jómódba, gazdagságba.  Az a szerény véleményem, hogy ezen fiatalok viselkedése nem mutat túl jó példát a mai fiatal generációnak. Ennek az erkölcsi alapját persze mindenképp lehet firtatni, de azt hiszem, ez nem az én dolgom.

Én csak véleményt szeretnék mondani a műsorról, ami viszont nem túl jó. Az, hogy ezt az egészet polgárpukkasztásnak szánták, az nagyon átjött. Hiszen a luxust bármilyen szempontból megmutatni kifizetődő. Az embereket mindig is érdekelte az ilyesmi.

Azt viszont nem díjaztam, ...

Most nemrégiben figyeltem fel egy lányra, akit elég sokszor látok a metrón. Gondolom, többnyire akkor végez munkában, amikor én, mert körülbelül heti háromszor ugyanabban az idősávban látom.

Én persze folyamatosan fáradtan és megtörten ülök a metrón, többnyire vagy bambán bámulok magam elé, vagy a tabletemen olvasok. De mostanában tűnt fel, hogy pontosan ott száll fel és le, ahol én.

Nem tudom a lánynak pontosan mi az egészségügyi problémája, mert nagyon sántít, és a bal lábát nagyon nehezen mozgatja.

Sokszor belegondoltam, milyen nehéz lehet neki egész nap. Ugyanúgy meg kell felelni a társadalomnak, a munkáltatónak, rohanni kell, tömeg közlekedni kell, és mindig lesz valaki, aki lenézi, esetleg kicsúfolja vagy beszól neki. ...

Azt, hogy elkezdek blogolni, elsősorban azért találtam ki, hogy önkifejező írásokat és élményeket osszak meg a kedves olvasókkal és a nagyvilággal. Nagyon fontos célom volt kifejezni magamat, kiírni magamból a dolgokat. Egyfajta önterápia ez számomra, ami viszont remélem, hogy majd a jövőben akár valakinek segíteni is tud. Ha a bejegyzés elolvasása élménnyel vagy felismerésekkel tölti el az olvasót, az számomra a lehető legjobb visszacsatolás.

Az írással egész életemben akarok foglalkozni. Tizenkét éves korom óta valahogy az írás körül lézengek, és bár sok minden közbejött, sosem tudtam véglegesen elszakadni tőle. Azt hiszem a kevés dolog közül, ami körbe vesz, ez az egyik, amit nem fogok soha megunni.

A blogolás gondolata ...

Múlt hét vasárnap robbant be a magyar köztudatba megint egy szomorú hír: Hugh Jackman és felesége Deborra huszonhét év házasság után válnak. A hírt a közösségi felületen adták közre.

Kihangsúlyozták, nem volt harmadik fél a dologban. Szeretetben és békében válnak el útjaik, két örökbefogadott gyereküket pedig továbbra is szeretetben fogják nevelni.

A döntésük pontos okairól nincs információnk, de egy bennfentes arról számolt be, hogy a pár már egy jó ideje a szokásoshoz képest másképp viselkedett. Páran azt rebesgetik, hogy az utóbbi időben nagyon a felszínre tört a kettejük közti korkülönbség.Még a járvány tombolása idejére datálódik az , hogy mivel nagyon nehezen bírták az összezártságot, elkezdtek ...

Szeptember elsejétől új életet kezdek. Ugyan sokszor jelentettem ki már magamnak ezt a mondatot, mégis mindig oda jutottam, hogy egy lépést tettem előre, kettőt pedig hátra. Folyton próbálkoztam a megújulással, de többnyire sosem sikerült. Pici sikerek persze azért voltak, de a nagy akadályokat sosem tudtam legyőzni. Még. De most hátha sikerül…

Ősszel kicsit mindig megváltozik a természet. Különleges színek és különleges hangulat jellemzik az egész évszakot. Én imádom. Van egyfajta misztikusság benne. A nyári forróságot, lazaságot, kötetlenséget felváltja a szürkeség, a rossz idő, a korai sötétedés, a hideg és a bekuckózás. Ilyenkor ezek a külső változások akaratlanul is hatnak ez emberek belső világára. Legalábbis ...

Először is üdvözöllek a blogomon.

Nagyon köszönöm, hogy itt vagy, és hogy rám kattintottál.

Hadd kezdjem azzal, hogy picit bemutatkozok Neked.

Engem Babinak hívnak. Jelenleg Budapesten élek és dolgozom.

Úgy érzem, hogy már most a legelején tisztáznom kell, hogy ez egy nagyon személyes blog, amit itt olvasni fogsz.

Nagyon mély és benső gondolatokat osztok meg, amik csak rám vonatkoznak, éppen ezért ezek nem törvényszerűségek.

Kezeld őket a helyén!

Az én válaszaim nem a te válaszaid, ettől függetlenül tanulságként szolgálhatnak önmagad megértésében.

Körülbelül 3-4 éve már gondolkozom azon, hogy elindítsam ezt a blogot, vagy sem.

Nagyon sokat rágódtam és rágódom mind a mai napig, hogy ez vajon jó ötlet-e.