Azt, hogy elkezdek blogolni, elsősorban azért találtam ki, hogy önkifejező írásokat és élményeket osszak meg a kedves olvasókkal és a nagyvilággal. Nagyon fontos célom volt kifejezni magamat, kiírni magamból a dolgokat. Egyfajta önterápia ez számomra, ami viszont remélem, hogy majd a jövőben akár valakinek segíteni is tud. Ha a bejegyzés elolvasása élménnyel vagy felismerésekkel tölti el az olvasót, az számomra a lehető legjobb visszacsatolás.

Az írással egész életemben akarok foglalkozni. Tizenkét éves korom óta valahogy az írás körül lézengek, és bár sok minden közbejött, sosem tudtam véglegesen elszakadni tőle. Azt hiszem a kevés dolog közül, ami körbe vesz, ez az egyik, amit nem fogok soha megunni.

A blogolás gondolata többek között abból született, hogy állandóan túlagyalok mindent és többféle forgatókönyvet gyártok mindennel kapcsolatban. És egész egyszerűen jól esik ezt a sok ingert meg impulzust kiventilálni.

Ráadásul, mivel túlérzékeny is vagyok, az átlaghoz képest sokkal több mindent veszek a lelkemre.

Régóta írok naplót is. Talán kamaszkorom óta. Mindig nagyon jó érzés visszaolvasni ezeket. Már csak azért is, mert sorsfordító pillanatok múltak el és emberek tűntek el az életemből.

Egy kolleganőmmel pont a minap beszélgettünk arról, hogy az embereknek mennyire merev a gondolkodásuk. Egyszerűen képtelenek elvonatkoztatni attól, amiben éppen vannak. Pedig az élet a másodpercek töredéke alatt megváltozhat.

Mindig minden elmúlik. Párkapcsolati krízis, munkahelyi gondok, egészségügyi problémák, anyagi nehézségek jönnek és mennek.

El kell fogadni, hogy a dolgok folyton változnak.

Ez sarkall a blogolás folytatásában. Mert ennek köszönhetően kicsit tudatosabban figyelem a napjaimat. Szeretném kicsit jobban észrevenni magam körül a dolgokat. Szeretnék kicsit tudatosabbá válni. Hiszen minden napunk más és más. Csomó klassz dolgot fel tudunk fedezni, ha kicsit jobban odafigyelünk.

Egy bejegyzést egyébként átlagosan 2-3 óra alatt írok meg. Van, hogy konkrét téma mellé ülök le, van, hogy csak hagyom magam sodródni. Többnyire számítógépen írok, de azért még sokszor van, hogy legelőször papírra vetem a gondolataimat. Érdekességként viszont megemlítem, hogy néha olyan is előfordul, hogy a gondolataimat hangrögzítő segítségével felveszem, utána pedig visszahallgatom és lejegyzem írásban.

Nem tudom, hogy van-e jövője a blogolásnak, de az biztos, hogy számomra nagyon fontos, és a mindennapjaim részévé vált. Szeretném, ha még sokáig tudnám csinálni.