Most elmesélem nektek, hogyan is alakult a kapcsolatom vele.

Körülbelül egy éve részt vettem egy könyvekkel kapcsolatos rendezvényen. Erre a rendezvényre hivatalos volt Ő is. Alig vártam, hogy személyesen is láthassam, mert bár sajnos akkor még nem olvastam a könyveit, nagyon sok jót hallottam róla.

Amikor elértünk ehhez a bizonyos naphoz, a szervezők bejelentették, hogy Angelika sajnos nem tud részt venni ezen az egészen, mert az egészségügyi állapota nem engedi. A legfrissebb könyvét dedikálta és ajándékba elküldte minden egyes  résztvevőnek.

Emlékszem, sokat gondolkodtam is rajta, hogy valamilyen úton-módon illene megköszönni az ajándék könyvet . Aztán a rendezvény végeztével hazamentem, másnaptól pedig folytatódott az élet. A köszönet kinyilvánítása pedig, mint oly sokszor máskor is, megint elmaradt.

Aztán két nappal ezelőtt este böngészve a híreket sajnos egy nagyon szomorú cikkre bukkantam. A halálhírét tették közzé. Több mint másfél év kőkemény küzdelme a mellrák ellen sajnos, most véget ért. Hirtelen egy belülről jövő mély szomorúság fogott el. Caroline Wood már nem nyomoz soha többé. És Angelika se örvendeztet meg újabb és újabb szórakoztató írásával.

Egy nagyon kedves kortárs Terézanyu-díjas írónő, R. Kelényi Angelika  végleg elment, rajongóinak mély űrt hagyva a lelkében. Nem is tudom, mit mondjak most. Hiányozni fognak az írásai és nem mellesleg az emberi példamutatása, az, ahogy ez ellen a gonosz betegség ellen küzdött.

Hiányozni fogsz nekünk!

Jó utat, Angelika!

Nyugodj békében!