Eljött hát az ősz második hónapja, az október.

Minden pompájával és változékonyságával csodálatos, egyszersmind nagyon nehéz.

A blogon ez már a nyolcadik írás.

Tele vagyok kétségekkel mind ezt, mind a jövőmet illetően.

A blog egyelőre nem élvez túl nagy népszerűséget.

Azt érzem, hogy több energiát adok bele, mint ami visszajön.

Szakmailag pedig elég erősen megrekedtem.

Többfelé is látok fejlődési lehetőséget, de mégis  azt érzem, nem tudom melyik a számomra helyes út.

Rengeteget töprengek a jövőn.

Az biztos, hogy legtöbbször túlgondolom a dolgokat.

Azt viszont már határozottan eldöntöttem, hogy megpróbálok kicsit lelassítani, tisztulni kint is és bent is.

Megpróbálok nem túlagyalni mindig mindent, hanem kicsit jobban odafigyelek a belső intuíciómra.

Borzasztó érzés azt érezni, hogy néha mennyire messzire elkerülök saját magamtól.

Nehéz számomra ez a hónap, vagy inkább ez az egész időszak.

Azt érzem, hogy közeledik a változás, szinte már érzem a szelét és bevallom, néha mégis kicsit félek.

A változás ugyanis fájdalommal jár.

Tudom viszont azt, hogy elkerülhetetlen, ha fejlődni szeretnénk.

És azt is hiszem, jobban mondva remélem, hogy jobbat fog hozni, mint ami most van.

De most még azért picit fáj, és picit félelmetes, ami körülöttem és bennem van.

Szóval valami ilyesmi időszak van most.

Kicsit szeszélyes, kicsit szenzitív.

Hát ilyen az idei blogtóber…