A könyvet írta Kathleen Glasgow.

Történetünk főszereplője Charlie, a 17 éves kamaszlány, aki egy pszichiátriai intézetben tér magához öngyilkossági kísérlete után.

Nyomon  követjük pár napját, megismerjük az ott élő lányokat, megismerjük történeteiket, és hallhatjuk nyomasztó beszélgetéseiket, tragédiáikat.

Csupa önbántalmazó lány, akikkel a sors nem bánt kesztyűs kézzel, ezért többféle fájdalmasabbnál fájdalmasabb módszerrel bántották magukat és a testüket.

Charlie családja azonban anyagi okok miatt nem tudja tovább fizetni az ottlétet, ezért el kell hagynia az intézetet.

Elköszön anyjától, aztán ráül egy távolsági buszra, hogy újrakezdjen mindent.

Pár napig az egyik barátjánál húzza meg magát, ...

Szeretnék neked pár dolgot elmesélni.

Már az oviban is egy csoportban voltunk, de mégse nagyon ismertük meg egymást.

Valahogy nemigen barátkoztunk még ott.

Az általános iskola alsójában is hasonló volt a helyzet.

Egyszerűen nem vettük észre egymást.

Ötödik osztályban azonban valami változott.

A tornaórák ketté váltak: a lányok és a fiúk külön mentek tornázni.

Amikor a fiúk tornáztak, nekünk össszevont biosz volt, pont emiatt a két párhuzamos osztály lányai elkezdtek jobban összeismerkedni.

A közös tesik, bioszok, hittanok és később a nyelvórák miatt elkezdtük felfedezni egymást.

Elkezdtünk beszélgetni, barátkozni.

Ha betegek voltunk egymástól kértük el a leckéket, nyáron rengeteget sétáltunk, ...

Egy pár napja történt, hogy egy régóta elhúzódó probléma ténylegesen naggyá vált. Már régóta érezhető volt az ellenem való szervezkedés bent a munkahelyen, a napokban azonban kicsúcsosodott a dolog. Mivel egy olyan kereskedelmi hálózatban dolgozom, amelynek több boltja is van, tulajdonképpen rákényszerítettek a váltásra. Az akaratom kívül rám erőltették ezt az egészet. Mivel nem vagyok egy önmagáért kiálló típus, könnyű dolguk volt velem. Ők erőszakosak voltak, én meg szokásosan az érzékeny meghunyászkodó formámat hoztam. Végül mivel a lakhelyemhez ténylegesen közelebb volt az a bolt, ahová áthelyeztek, valamilyen szinten még talán mondhatnánk is, hogy praktikus döntés. Attól függetlenül azonban rohadtul fáj az egész.

...

Most szeretném kielemezni nektek az évemet az írásaim szemszögéből. Számomra is tanulságos és egyszersmind érdekes volt végig nézni az évet ilyen szempontból. Jól esik most kicsit nosztalgiázni és kicsit magamra és az életem történéseire figyelni.

Vegyük hát végig, hónapról hónapra, hogy mi történt a blogomon.

Január- Mindössze kettő írást tettem közzé. Az első volt, amiben számot vetettem a 2023-as évről Élménybeszámoló néven, a másik pedig az Új pénztárca története volt, ami a pénzügyekhez való viszonyomat taglalta, illetve szó szerint cseréltem is pénztárcát.

Február- Szintén csak két írást raktam ki. Az egyik a Blog a vágásról c. volt, amibe egy sikerélményemet taglalom, ill. elmélkedek a vágáshoz ...

Pár napja kitettem a 2025-ös céljaimat nektek. Van azonban pár érdekes és fontos tapasztalatom ezzel kapcsolatban, amit szeretnék veletek megosztani. Az első az, ha nagyobb volumenű célotok van, azt érdemes apró részekre lebontani. Érdemes heti, havi vagy akár negyedévi célokat is kitűzni érdemes újra átgondolni mindent.

 Nekem például még az is sokat segít, hogy a hűtőre kirakom a céljaimat és épp ezért sokszor ránézek. De ami minden praktikusságon túl a legfontosabb az az, hogy el kell hinni, hogy ezek a célok meg fognak valósulni, mert képesek vagyunk megvalósítani őket.

Nos, nekem ezek lesznek a januári céljaim.

Ebben a hónapban végérvényesen eldöntöm, hogy melyik fogorvoshoz fogok járni. Már régóta böngészem a netet, ...

Ez egy brit-francia-amerikai koprodukció, amelyet kis hazánkban október 10-től lehetett megnézni a mozikban.

A film főszereplője Elisabeth Sparkle, az Oscar-díjas színésznő és televíziós aerobic-show műsorvezetője, aki épp betölti ötvenedik születésnapját, amikor megtudja, hogy a műsora véget ér, mert a többiek szerint kiöregedett már.

 Pár pillanat múlva, épp észreveszi, ahogy a róla szóló plakátot szedik le, ekkor hirtelen megcsúszik az autójával és kórházba kerül. Itt egy titokzatos orvos felajánl neki egy lehetőséget. Kap egy USB-sticket, amin egy SUBSTANCE(Szer) felirat van. Ez egy olyan találmány, amit ha a felhasználó befecskendez magába, egy fiatalabb, tökéletesebb verziót hoz létre.

Elisabet úgy dönt, hogy ...

1.A fogaim rendbetétele- sajnos a fogaim nagyon korán elkezdtek romlani és én önsorsrontó és lusta ember lévén nem foglalkoztam vele évekig. Folyamatosan csak hárítottam a problémát. De most már olyan szinten vagyok, hogy állandóan fáj valamelyik és csomószor konkrétan be is dagad az arcom. Ezért eldöntöttem, hogy már nem várok semmire és senkire. Kinéztem egy nagyon szimpatikus fogászatot. Kérek időpontot és elkezdem a kezelést. És nem fogom hagyni, hogy a lustaságom vagy a félelmeim megállítsanak. Az a baj, hogyha egy fog elkezd romlani, már nem tudod visszafordítani, csak szinten tartani.

2.Szintén egészségügyi cél, hogy elmegyek nőgyógyászhoz, ugyanis már nagyon régen nem voltam. Be kell vallanom, hogy már több éve is van annak, ...

Ehhez a beszámolóhoz segítségül hívtam a hű barátomat, a naplómat. Ebben az évben először használtam a MotiBooks kiadványát, ami egy gyönyörű önfejlesztő határidő napló, teli jobbnál jobb motiváló idézetekkel, szokáskövetővel és kérdésekkel. A másik segítségem pedig a telefonom volt, ahol végig böngésztem a képeket.

Január- Nos, ahogy nézegettem  a naplómat és a képeimet, a január elég szürkén telt el. 1-jén otthon voltunk párommal a budapesti lakásban, megtettem a fogadalmaimat az évre, amiket már most az év vége felé látszik, hogy szinte semelyiket nem sikerült betartanom. Egy könyvet azért sikerült elolvasnom ebben a hónapban. Munkahelyen megvolt az év eleji leltár, ami szerencsére jól sikerült. Egyébként nem ...

Nos, eljött hát az év talán legszentebb és számomra legkedvesebb ünnepe a karácsony.

Már nagyon vártam, hogy az ünnepi készülődés a végéhez érjen és minőségi időt töltsünk együtt a szeretteimmel.

Bár a készülődés is nagyon jó hangulatban telt, nagyon jó már egy kicsit megpihenni így az évnek a végén.

Jó egy kicsit csak úgy lenni.

Csak úgy együtt lenni.

Még az évben egy bejegyzést akarok közzé tenni, aztán jövőre jobban belekapcsolok a dolgokba.

Nagyon hosszú és megterhelő év volt ez is.

Kívánom minden Olvasómnak, hogy találjon békét ezekben a napokban, kicsit lassítson le, beszélgessen nagyokat és mutassa ki a szeretetét azok iránt, akiket a szívében hordoz.

Kívánom, hogy teljék ez az ünnep ...

És most, ebben az év végi őrült hajrázásban, a fáradtságnak és a kimerültségnek a magas fokán akadt egy napom egyedül. Picit most megpróbálok befelé figyelni, lecsendesíteni a gondolataimat és kipróbálok egy olyan gyakorlatot, amit még eddig soha. A tükörrel szemben ülök és végig nézem magam és szeretetet, energiát és hálát küldök testem minden részének.

Kedves Lábam!-  Extra módon igénybe vagy véve a hét minden napján az évben. Egész életemben. Gyerekkorom óta az az élményem, hogy folyton talpon vagyok. Mindig menni kell valahová. Minden munkahelyemen eddig állnom kellett, szinte sosem ülhettem le. A rajtad található visszerek és seprűvénák el tudnák mesélni rólam az életem káros dolgait, fáradtságait és ...