Egy átlagos munkanapom úgy kezdődik, hogy reggel hétkor kelek.

Többnyire mindig fáradtan ébredek, mert alapból előző este legalább éjfélig fent vagyok.

Az átlagos reggelembe tartozik egy kotyogós kávé frissen kotyogva, egy gyors reggeli, ami általában valamilyen megkent kenyér, aztán zuhanyzás, fogmosás, és ha marad még egy pici idő, akkor némi hírolvasás is van.

A munkahelyre általában nyolc óra után pár perccel indulok, mivel hálisten nagyon közel van.

A munkát 8 óra 30 és 8 óra 40 között felveszem.

A munkaidőnek este 6 órakor van vége, úgyhogy kábé fél 7 és 7óra közt érek haza.

Általában ilyenkor szoktam boltba menni is.

Hazaérve kipakolok, elmosogatok, és ha főznöm kell, akkor elkezdem azt, ha meg épp a takarítás a fontosabb, akkor azt.

Ezzel általában el is megy másfél-két óra.

És ilyen napokon van, hogy néha becsúszik a sör a szatyorba, hiszen valahogy túl kell élni.

Valahol le kell vezetni a stresszt.

Általában ha iszok sört, utána már nem tudok jól olvasni.

Olyankor nagyon elkezdenek szétfolyni a gondolataim.

A párom közben itthon van végig, hiszen otthonról dolgozik.

Vele is foglalkozni kell, hiszen ő is el szeretné mesélni a napját, meg neki is sok interakcióra van szüksége, ezért estére már tényleg szétcsúszok.

És eljön az éjfél, az alvás ideje.

Amikor az átlagos munkába menős napjaimat nézem, mindig elfog a bűntudat, hogy olyan üresnek érzem.

Lehet, hogy ez mindenkivel így van, én csak a saját nézőpontomból tudok írni.

Folyton azt érzem, hogy kéne fejleszteni magamat, nyelvet tanulni, sportolni, többet pihenni, több minőségi időt tölteni barátokkal, családdal.

De valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy a munkás élet az ilyen.

Csak ennyi fér bele.

Jó szokásokkal, egészséges életmóddal és szigorú önfegyelemmel biztos lehet picit javítani az életminőségen, egy bizonyos szintig.

De talán azt is el kell fogadni, hogy most ez van, és egy ideig valószínűleg ez is lesz.

Na, mindegy is, igazándiból ezt a bejegyzést egy könyvben lévő gyakorlat ihlette, aminek pont az volt a lényege, hogy az ember egy kicsit kívülről ránézzen a hétköznapjaira.

Na, én most ránéztem.

És nem vagyok túl elégedett.