Már réges-régen nem talállak téged. Eltűntél valahol a homályban. Eltűntél valahol a kétségek, a kudarctól való félelem, a tehetségtelenség fojtogató sötétségében. A lámpák kiégtek. A hold nem ragyogja be a tájat. A milliárd éves csillagok nem adnak már fényt. Sötét van és én nem látok. Hová tűntél, kedves írás?

Régebben te voltál a legjobb barátom. Éveken át vezettem szorgalmasan a naplómat, amibe a napi történéseimet írtam. Éveken át írtam a verseimet. Te voltál az állandó témám és te voltál gondolataim központja. Azt hittem, te vagy a jövőm záloga. Úgy éreztem, te vagy a gyógyulásom első fázisa. Bíztam benned. Hittem benned. De aztán valaminek vége szakadt közöttünk.

Nem tudom már, hogy történt. Nem ...

Ez egy 2019-es izlandi dráma, melyet Hlynur Pálmason rendezett. Már maga a cím is misztikusan hangozhat sokaknak. Erre pedig egy izlandi babona is rásegít, mert ott azt tartják, hogy bizonyos fehér napokon, amikor hatalmas köd borítja be a tájat, olyan közel kerül az ég a földhöz, hogy a halottak és élők kommunikálnak ilyenkor egymással.

A film főszereplője egy már nyugdíjazott rendőr, Ingimundur(Ingvar Sigurdsson), aki rájön, hogy nemrég meghalt felesége többször is megcsalta őt. Ez a felismerés a férfiban bosszúvágyat és mérhetetlen haragot gerjeszt.

Mindaddig, ameddig a férfiben érlelődik a fájdalom, egy házat láthatunk, különböző napszakokban és évszakokban, látjuk, ahogyan fokozatosan épül. Itt fontos megjegyeznem, hogy a ...

Jelenleg harminckét éves vagyok. Pontosan két hét múlva lesz a születésnapom.

Minden évben január elején szoktam éves célokat megfogalmazni.

Most azonban úgy döntöttem, nem január elsején teszek éves fogadalmat, hanem a születésnapomon. Elkezdtem azon gondolkodni, hol szeretnék tartani jövő ilyenkor.

Próbálom azt elképzelni, hol és milyen körülmények között érezném jól magam.

Mostanában ugyanis nem éreztem magam túl jól a bőrömben. Nem vagyok boldog, az életem összes színterén megrekedtem és gondjaim vannak, belefásultam a munkámba és valamiért sehogy sem tudok előrébb lépni az önmegvalósításban sem. Gátol a világ és talán legjobban én gátolom önmagamat is.

 Éppen ezért úgy döntöttem, hogy most munkát, ...

Beköszöntött az ősz.

Hullanak lefelé az elsárgult falevelek.

Már a lakásokban is bekapcsolták a központi fűtést.

Nincs mit tenni.

Vége a nyárnak.

Most valami más, valami nehezebb következik.

A nyári boldogságot, lendületet, kirándulásokat most egy ideig el kell engedni.

Hozzá kell magunkat szoktatni ahhoz a rendszerhez, hogy reggel is korán sötétedik és este is egyre korábban fog.

A jó időt, a bolondozást felváltja az őszi fáradtság.

Ilyenkor mindenki kicsit fásultabb, kicsit fáradékonyabb.

 Ebbe most újból bele kell szoknunk.

Nem lesz könnyű, erős és tudatos hozzáállás kell hozzá.

Az élet megint próbára tesz minket.

Lezár egy fejezetet és kinyit egy újat.

Újból meg kell találnunk a ...

Tegnap hajnalban, amikor kómásan felnyitottam a laptopom képernyőjét, azt hittem, rosszul leszek. Amikor megláttam, hogy Matthew Perry meghalt, nem hittem a szememnek. Hirtelen értetlenséget, dühöt és szomorúságot éreztem egyszerre. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy elment.

A Jóbarátok című sorozat egész életemet végig kísérte. Tulajdonképpen együtt nőttünk fel a szereplőkkel.

Felvidított, ha szomorú voltam, ott volt velem, ha kikapcsolódásra vágytam és egyszerűen mindig megnyugodtam, bármilyen élethelyzetben kapcsoltam is be. Egyszerűen ez a hat karakter, a kávézó, a lakásaik, az életük, a problémáik, a humoruk és a sorozat egész atmoszférája mindig üdítő hatással volt a lelkemre. Nyilván rengeteg embernek ...

Eljött hát az ősz második hónapja, az október.

Minden pompájával és változékonyságával csodálatos, egyszersmind nagyon nehéz.

A blogon ez már a nyolcadik írás.

Tele vagyok kétségekkel mind ezt, mind a jövőmet illetően.

A blog egyelőre nem élvez túl nagy népszerűséget.

Azt érzem, hogy több energiát adok bele, mint ami visszajön.

Szakmailag pedig elég erősen megrekedtem.

Többfelé is látok fejlődési lehetőséget, de mégis  azt érzem, nem tudom melyik a számomra helyes út.

Rengeteget töprengek a jövőn.

Az biztos, hogy legtöbbször túlgondolom a dolgokat.

Azt viszont már határozottan eldöntöttem, hogy megpróbálok kicsit lelassítani, tisztulni kint is és bent is.

Megpróbálok nem túlagyalni mindig ...

Most elmesélem nektek, hogyan is alakult a kapcsolatom vele.

Körülbelül egy éve részt vettem egy könyvekkel kapcsolatos rendezvényen. Erre a rendezvényre hivatalos volt Ő is. Alig vártam, hogy személyesen is láthassam, mert bár sajnos akkor még nem olvastam a könyveit, nagyon sok jót hallottam róla.

Amikor elértünk ehhez a bizonyos naphoz, a szervezők bejelentették, hogy Angelika sajnos nem tud részt venni ezen az egészen, mert az egészségügyi állapota nem engedi. A legfrissebb könyvét dedikálta és ajándékba elküldte minden egyes  résztvevőnek.

Emlékszem, sokat gondolkodtam is rajta, hogy valamilyen úton-módon illene megköszönni az ajándék könyvet . Aztán a rendezvény végeztével hazamentem, másnaptól pedig folytatódott az ...

Nemrégiben befejeztem a TV 2-n futó nagy port kavart reality show-t, a Kőgazdag fiatalokat.

Nos, hát mit is mondjak?

A benne látható fiatalokról elmondható, hogy nem a teljesítményük alapján váltak gazdaggá, hanem beleszülettek a jómódba, gazdagságba.  Az a szerény véleményem, hogy ezen fiatalok viselkedése nem mutat túl jó példát a mai fiatal generációnak. Ennek az erkölcsi alapját persze mindenképp lehet firtatni, de azt hiszem, ez nem az én dolgom.

Én csak véleményt szeretnék mondani a műsorról, ami viszont nem túl jó. Az, hogy ezt az egészet polgárpukkasztásnak szánták, az nagyon átjött. Hiszen a luxust bármilyen szempontból megmutatni kifizetődő. Az embereket mindig is érdekelte az ilyesmi.

Azt viszont nem díjaztam, ...

Most nemrégiben figyeltem fel egy lányra, akit elég sokszor látok a metrón. Gondolom, többnyire akkor végez munkában, amikor én, mert körülbelül heti háromszor ugyanabban az idősávban látom.

Én persze folyamatosan fáradtan és megtörten ülök a metrón, többnyire vagy bambán bámulok magam elé, vagy a tabletemen olvasok. De mostanában tűnt fel, hogy pontosan ott száll fel és le, ahol én.

Nem tudom a lánynak pontosan mi az egészségügyi problémája, mert nagyon sántít, és a bal lábát nagyon nehezen mozgatja.

Sokszor belegondoltam, milyen nehéz lehet neki egész nap. Ugyanúgy meg kell felelni a társadalomnak, a munkáltatónak, rohanni kell, tömeg közlekedni kell, és mindig lesz valaki, aki lenézi, esetleg kicsúfolja vagy beszól neki. ...

Azt, hogy elkezdek blogolni, elsősorban azért találtam ki, hogy önkifejező írásokat és élményeket osszak meg a kedves olvasókkal és a nagyvilággal. Nagyon fontos célom volt kifejezni magamat, kiírni magamból a dolgokat. Egyfajta önterápia ez számomra, ami viszont remélem, hogy majd a jövőben akár valakinek segíteni is tud. Ha a bejegyzés elolvasása élménnyel vagy felismerésekkel tölti el az olvasót, az számomra a lehető legjobb visszacsatolás.

Az írással egész életemben akarok foglalkozni. Tizenkét éves korom óta valahogy az írás körül lézengek, és bár sok minden közbejött, sosem tudtam véglegesen elszakadni tőle. Azt hiszem a kevés dolog közül, ami körbe vesz, ez az egyik, amit nem fogok soha megunni.

A blogolás gondolata ...