Sokszor éreztem azt mostanában, hogy folyton úton vagyok.

Vonatról le, buszra fel, egyik aluljáró után jön a másik, de közben sietnem kell, mert két perc múlva itt a metró és még át kell szállnom a villamosra is.

Nincs megállás.

Van felénk egy mondás, miszerint úgy szép az élet, ha zajlik.

Hát nálam nagyon zajlik.

Azt mondják, az embernek lételeme, hogy céljai legyenek, amikért folyamatosan menni és küzdeni kell.

Fontos, hogy mindig hajtsunk valamiért.

Azt hiszem, ezzel egyet is értek valamilyen szinten, de mégis csak azt gondolom, hogy időnként mindenkinek szüksége van megállni pár pillanatra, és kicsit megpihenni, kívülről ránézni saját magára és az életére.

Jó lenne kicsit többször megállni és tudatosabban élni.

Jó lenne kicsit jobban odafigyelni az életünk és a testünk üzeneteire.

Én most éppen vonaton ülök.

Egy szuper jó hétvégét töltöttem otthon a családdal.

Teljesen feltöltődtem pozitív szeretetteli energiákkal.

De holnaptól ismét munka és folytatódik a pörgés.

Ma ebéd után még meglátogattuk a nagynénémet az idősek otthonában.

Nincs túl jól, magányos, és azt érzi, hogy egy teher a társadalom és a saját a családja számára is.

Próbáltuk elmagyarázni neki, hogy miért nincs igaza, de őt szokásosan nem lehetett meggyőzni.

Továbbra is ragaszkodott a saját igazához.

Szerinte is folyton csak rohanunk.

Rohanunk valami felé, amit sokszor még csak meg sem tudunk fogalmazni.

Pedig bármennyire is rohanunk és bárhová is készülünk, a halál lesz a végállomás mindannyiunk számára.

Aztán folytatta, hogy szerinte a mai ember tragédiája, az hogy semmire és senkire nincs ideje, tulajdonképpen úgy átsuhanunk az életen, akár egy gyorsvonat.

Csak az a baj ezzel, hogy az élet és a kihagyott élmények és lehetőségek már nem jönnek vissza soha többé.

Jó, ha néha tudatosítjuk, hogy egyszer minden út véget fog érni.

Miután könnyes búcsút vettünk egymástól, beültünk az autóba és kimentünk a vonatállomásra.

És most itt ülök a vonaton.

Megint úton.

Folyton úton.

S eközben lelkem rejtett rétegeiből szinten tornádóként jön fel a kérdés.

Hova rohanok folyton és miért.