Egyedül a moziban
Képzeljétek, nemrég megvalósítottam egy régi elképzelésemet.
Én ugyanis még soha nem voltam egyedül moziban.
Eddig mindig a párommal vagy valamelyik ismerősömmel voltunk, de egyedül még soha nem voltam.
És már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, hogy milyen egyedül menni.
Most pedig volt egy kis szabadidőm és mivel a párom elutazott, ezért nekiveselkedtem, és elmentem megnézni egy horrorfilmet.
Kicsit kihívás volt, mert azért bevallom, paráztam tőle, hogy milyen lesz a félelmetes részeknél egyedül nézni, de tök simán ment minden.
A moziba szerencsére időbe odaértem, és a személyzet is nagyon aranyos volt.
És így minden klappolt és sikerült megnéznem egy horrorfilmet életemben először egyedül.
Én alapból nem vagyok egy moziban evős, úgyhogy nem vettem a büfében semmit, csak vizet ittam.
A durván két órás filmidő számomra nagyon gyorsan lepergett.
Szerencsémre én egy délelőtti vetítésre ültem be, így nem voltak sokan.
Nagyon kényelmes volt minden.
Jó volt, hogy senki sem szólt hozzám és csak simán tudtam élvezni a filmet.
Ha esetleg van itt valaki, aki film vagy esetleg horrorrajongó, akkor elárulom, hogy amit megnéztem az nem volt más, mint a Végső állomás 6. része.
Csak annyit tudnék mondani a filmről, hogy szerintem baromi jó lett.
Talán az eddigiek közül a legjobb.
Nemcsak azért, mert nagyon szép az operatőri munka és szépen lettek befényképezve a dolgok, hanem azért is, mert ennek a filmnek tényleg volt egy története.
Szerintem nagyon látszott, hogy nem spórolták ki a készítők a munkát a filmből.
A karaktereknek tényleg volt történetük, motivációjuk és személyiségük, nem csak biodíszlet voltak egy trancsírozós filmben.
És nem mellesleg szerintem ez a film nagyon megérdemli a nagyvásznat.
Számomra is voltak nagyon meghökkentő halálesetek, de talán azt elmondhatom, hogy rettegést nem éreztem a film alatt.
Inkább csak úgy fogalmaznék, hogy párszor lesokkolt egy-egy jelenet.
Sok dolgot nagyon szívesen leírnék még a filmről, de úgy érzem, nehéz lenne összefoglalni.
Meg aztán ezt a bejegyzést nem is magára a filmre akartam kihegyezni, hanem az én kis személyes élményemre.
Pont emiatt most nem szeretnék elemzést írni.
A történet meg amúgy is röviden összefoglalható.
Főszereplőnk Stefanie, akit rémálmok gyötörnek rég nem látott nagymamájáról.
Mivel szeretne megszabadulni tőlük, elkezdi felkutatni nagymamáját és az ő történetét.
De sajnos a halál folyamatosan utánuk lohol…