Pedro Almodóvar meséje Pedro Almodóvarról.

A film Salvador Mallóról, egy kiégett rendezőről szól. A film úgy kezdődik, hogy egy 32 évvel ezelőtti filmjét felújítják és beszédet kell mondania. Felkeresi az akkori filmje főszereplőjét, akivel megpróbálják rendezni régi vitájukat, azonban Salvador heroinos cigiket kezd el szívni.

A film két idősíkon mozog, az első a kis Salvador, akinek végig nézzük gyerekkorát, látjuk az anyjához fűződő viszonyát, az első vágy felébredését a házukban dolgozó kőműves iránt, a korán kibontakozó intellektusát és a filmekhez kötődő szenvedélyét.

A mű erősen önéletrajzi ihletésű, némi fikcióval fűszerezve. Kicsit szomorkás hangulat járja át az egész filmet, kicsit átérezzük a főszereplő testi és lelki fájdalmait.

A főszereplő, akit Antonio Banderas alakít, végig odahúz a képernyőre és nem enged. Zseniálisan hozza a szenvedő művészt.

A felnőtt Salvador hihetetlen fájdalmakkal él együtt, ami gátolja őt a további alkotó munkában. Hogy ezt felszámolja, próbál számot vetni múltjának minden történésével. Összehozza őt a sors egy korábbi szerelmével is, aki viszont túllépett a kapcsolatukon és új életet kezdett.

Rengeteg trauma, krízis, drogok, kapcsolatok, csalódás és alkotói válság keresztezték útját, ő mégis a film végén úgy dönt, orvoshoz fordul, és újból nekikezd az írásnak.

Művész film egy művészről.

Mivel én is szenvedélyesen rajongok a filmekért, engem személy szerint nagyon lekötött.

Jó szívvel tudom ajánlani a megnézését, de előre szólok, sokak számára valószínűleg unalmas lesz.