Már kislány korom óta folyamatos szorongás az életem. Izgulok, ha nagyobb társaságba kell menni, izgulok, ha új emberek vagy új helyek jönnek, izgulok vizsgák előtt és egyáltalán mindenféle új helyzet vagy próbatétel előtt.

Gyomorgörcsöm van szinte mindentől.

A szorongásom kiskorom óta egyre csak nőtt.

Borzasztó az egész.

Kértem segítséget, és jártam is terápiára, ami akkor sokat segített is, de aztán egyéb okok miatt abba kellett hagynom.

A szorongások pedig sajnos újra felerősödtek.

Amúgy meg belegondolva egész életemben a hierarchia legalján voltam, és sajnos nagyon sokszor borzasztó emberek voltak felettem, akik visszaéltek a hatalmukkal.

Nem kímélt meg az élet szadista osztályfőnöktől, és mindenféle gonosz vezetőtől a munkahelyeimen sem.

Gondolom ezek a dolgok se vitték előre a mentális ellenállóképességemet.

A dologhoz egyébként pedig még azért az is hozzájárul, hogy egy falusi lányból lettem fővárosi lakos.

A brutálisan zsúfolt és idegőrlő közlekedés, a folytonos veszélyérzet, a csend és a privát tér hiánya, folyamatosan zsibbasztja az idegrendszeremet.

Sajnos nem igazán találtam meg azt a műfajt, ami a szorongásomat teljesen fel tudná oldani.

Tudom, tudom, sportolni kellene, de megmondom őszintén még nem találtam meg azt a sportot, ami igazán hívna magával.

A lakásba, ahol lakunk vettem egy boksz-zsákot, azt kiakasztottuk az erélyre, azt sokszor ütögetem és baromira jól is esik.

De sajnos azért a legnagyobb szorongásomat csökkentő dolog az még mindig az alkohol.

Ezen nagyon szeretnék változtatni.

Szeretném, hogy az alkohol helyébe a sport kerüljön.

Ez egy veszett nagy önmunka lesz számomra, mert sajnos nem láttam túl sok példát erre, de megpróbálom felülírni ezeket a mintákat.

Egy szó mint száz, rengeteg munka és elvégzendő feladat van magammal kapcsolatban, amit meg kell csinálnom, de bízom benne, hogy van rá még időm és ha elszámolásra kerül sor, elégedetten tudok elmenni innen.