Szeretnék neked pár dolgot elmesélni.

Már az oviban is egy csoportban voltunk, de mégse nagyon ismertük meg egymást.

Valahogy nemigen barátkoztunk még ott.

Az általános iskola alsójában is hasonló volt a helyzet.

Egyszerűen nem vettük észre egymást.

Ötödik osztályban azonban valami változott.

A tornaórák ketté váltak: a lányok és a fiúk külön mentek tornázni.

Amikor a fiúk tornáztak, nekünk össszevont biosz volt, pont emiatt a két párhuzamos osztály lányai elkezdtek jobban összeismerkedni.

A közös tesik, bioszok, hittanok és később a nyelvórák miatt elkezdtük felfedezni egymást.

Elkezdtünk beszélgetni, barátkozni.

Ha betegek voltunk egymástól kértük el a leckéket, nyáron rengeteget sétáltunk, fagyiztunk, egyszóval nagyon jól éreztük egymás társaságába magunkat.

Aztán ahogy az általános végéhez értünk, együtt jártunk el bulizni.

Folyton egymást segítettük ki pénzzel meg mindennel.

Együtt rúgtunk be számtalan alkalommal.

Nem vagyok rá büszke, de mégis jólesik rágondolnom azokra az időkre.

Most is megmelengeti a lelkemet.

Hihetetlenül jól esik rágondolnom a barátságunkra.

Általános iskola után mindketten elszakadtunk otthonról.

Én a legközelebbi város egyik gimnáziumába mentem, te pedig messzebb kerültél az idegenforgalmi szakra, kollégiumba.

Emlékszem még a legelején tartottuk a kapcsolatot, nagyjából hetente vagy kéthetente találkoztunk.

Aztán bepasiztál.

Meglett az első komoly barátod.

Már akkor javában hanyagolni kezdtél.

De nem haragudtam rád, mert azt gondoltam, úgyis kevés időt vagy otthon, mással is kell foglalkoznod.

Aztán viszonylag hamar szétmentetek és neked megint lett egy új párod.

Ő viszont enyhén szólva se szimpatizált velem, kifejezetten nem kedvelt.

Ekkor már a hétvégi otthon töltött időd több mint felét ott töltötted, a barátságunk hajója pedig egyre nagyobb léket kapott.

Időközben rám is lecsapott a szerelem, aztán az érettségi évében, augusztusban már Budapestre költöztem a párommal.

Te pedig, ha jól emlékszem szintén abban az évben kimentél Németországba.

Rettenetes módon eltávolodtunk egymástól.

Most se tudok rólad túl sok mindent, csak amennyit a  social felületeiden megosztasz.

Sajnálom nagyon hogy így alakult, de már elfogadtam.

Te ott, én itt.

Már nem vagyunk barátok.

De egy dolgot mindenképp el szeretnék mondani neked ezzel az írással.

Szeretném, ha tudnád, hogy én még mindig nagyon szeretlek téged és ez már sohasem fog változni.

Az én lelkemben te mindig a barátnőm maradsz, akkor is, ha nem beszélünk, akkor is, ha más országokban vagyunk, akkor is ha nem vagyunk szoros kapcsolatban.

A mi barátságunk mindig a lelkemben fog maradni, bármi történjék is.

Szeretném, ha tudnád, hogy barátnőmként mindig szeretni foglak és jó szívvel gondolok rád, amíg világ a világ.

Puszi!

Szeretlek!