Nos, eltelt az év első hónapja a január.

Nekem ez most más hónapokhoz képest kicsit máshogyan telt.

Mondhatni, szárazon.

Sajnos egész életemet át szőtte a problémám az alkohollal.

Írtam is itt róla a blogon, illetve sokat beszélek róla a hozzám közel állóknak.

Ez a dolog van, létezik és szenvedek is tőle rendesen.

De eldöntöttem, hogy ebben a nehéz csatában én leszek a nyertes.

Eldöntöttem, hogy nem adom fel a harcot és küzdeni fogok az utolsó erőmig.

Pont emiatt hoztam egy döntést, mégpedig arról, hogy minél jobban ki akarom tolni azon napok számát, amikor nem iszom semmiféle alkoholt.

S mivel itt volt az új év kezdete, ezt kihasználva száraz januárt hirdettem magamnak.

Megmondom őszintén kétszer csaltam a hónap folyamán.

Legelőször furamód január elsején, mert kicsit másnapos voltam így szilveszter után, ezért megittam egy sört.

A második alkalom pedig egy disznótor volt, ahol egyrészt pont meg is jött, másrészt meg ugye a hangulat miatt is azt éreztem, hogy muszáj, harmad részről meg nagyon hideg volt és baromira jólesett a finom kis forralt bor.

Ez a kettő csalásom volt az egész hónapban.

Gondolhatod, hogy milyen gáz, hogy ezt sem bírtam ki, de azaz igazság, hogy én mégis nagyon, de nagyon büszke vagyok magamra, mert a magam szempontjából nagyon szépen teljesítettem.

És ami különösen meglepett, hogy az első pár nap után nem volt különösebben hiányérzetem.

Sőt mi több, tök jól éreztem magam.

Jobban teljesítettem, jobb volt a közérzetem, nyugodtabb és kipihentebb voltam.

Egy szó, mint száz, borzasztó jót tett nekem a száraz január.

Talán a legfontosabb tanulság, amit most megtanultam ebből a kihívásból, az az volt, hogy mennyire jó egyébként megélni a pillanatokat csak úgy tisztán.

És itt messze nemcsak a szép pillanatokról beszélek, hanem a rengeteg szarról is, ami folyton a nyakamba ömlik.

Most nem menekültem el a fájdalom elől, hanem megpróbáltam teljes vállszélességgel beleállni.

És pont ezért lehet, hogy nagyképűen hangzik, amit mondok, de rohadtul büszke vagyok magamra.

Utolsó gondolatként pedig azzal zárnék, hogy a száraz januárt szeretném az anyukámnak ajánlani.

Az anyukámnak aki súlyos alkoholista volt.

Szeretlek anya!

De nem foglak követni ezen az úton.

Minden erőmmel próbálom hinni és remélni, hogy nekem már sokkal jobb és másabb életet szántak.

Igyekszem és küzdök minden erőmmel.

Szeretlek és tudd, hogy amíg élek, mindig gondolok rád.

Az én lelkemben te sosem fogsz meghalni.

De nem fogom követni a te sorsodat!