A lány egy kicsit korábban érkezett a vártnál, és anyját az ágyon heverve a sörszagú hálószobában találta. Nem volt ez nagy újdonság, de valamiért az ő születésnapján azért többet várt volna tőle.

-Szia Anya, hogy vagy mostanában?

-Szia. jól köszönöm, Kincem. Kicsit még mindig émelygek. Háborog a gyomrom. Azt hiszem, kicsit túltoltam a tegnapi napot. Ma már kétszer hánytam délelőtt. Bár most már azért kicsit kezd jobb lenni a helyzet.

-Hozzak neked esetleg valamit? Gyümölcslé vagy ásványvíz esetleg jól esne? Vagy pirítós.  Vagy bármi.

-Jaj, dehogy, ne viccelj már velem. Egy söröcskét hozzál már be nekem.

-Anya,de te nem vagy másnapos?

-De, de, rohadtul az vagyok, azért érzem magamat ilyen szarul.

-Akkor ...

Most szeretnék veletek megosztani egy fontos dolgot az életemből.

Amikor kislány voltam sokat gondolkoztam arról, hogy vajon milyen életem lesz, és mit fogok majd dolgozni. Hogyan telnek majd a napjaim, kik vesznek körül és hová fut ki a karrierem.

Fontosnak tartom leszögezni itt az elején, hogy mindig is művész léleknek tartottam magamat. Szerettem olvasni, írni, érdekeltek a művészetek, de amihez már nagyon kicsi korom óta nagyon vonzódtam, az a mozgóképes tartalom. Legfőképpen a filmek.

Azt, hogy filmekkel szeretnék foglalkozni, az már nagyon korán, olyan 12-13 éves korom körül megfogalmazódott. De ennek volt azért egy kis evolúciója. Ezt szeretném most elmesélni nektek.

Amikor általános iskola után bejelöltem a gimnáziumot, ...

A kukásautó hangos dörömbölése ébresztett fel ma reggel.

Persze, hiszen ma viszik a szemetet.

Már el is felejtettem.

A körülményekhez képest viszonylag kipihentem ébredtem fel.

A mai nap is kicsit más, mint a többi.

Bár őszintén megvallva én mindig is szerettem az olyan napokat, amik mások, mint az összes többi.

Szeretem, amikor történnek az események.

Mostanában kicsúsztak a kezemből a dolgok, és most érzem, hogy kicsit elvesztettem a kontrollt.

Nagyon szeretném visszakapni az irányítást a dolgaim felett, sokat próbálkozom is, de az energiáim végesek.

Viszont elhatároztam, hogy a mai nap legalább kettő fontos döntést meg fogok hozni.

Ezzel is elősegítem az irányításom visszaszerzését.

Tehát kettő ...

Kedves Anyu!

Nagyon sokat vagyok egyedül és nagyon hiányzol. Nagyon kevés időt töltesz velem és nagyon kevésszer ölelsz meg. Szükségem lenne rá, hogy sokkal több minőségi időt töltsünk együtt. Az óvodában nem érzem magam jól. Többet szeretnék otthon lenni Veled, Veletek. Nagyon hiányzik, hogy csak ritkán dicsérsz meg. Ritkán érintesz meg. Keveset foglalkozol velem. Hiányzol. Érzem, hogy valami baj van.

Kedves Apu!

Nagyon sokat vagyok egyedül és nagyon hiányzol. Kevésszer érintesz meg. Amikor mégis megölelsz, a lehető legnagyobb biztonságban érzem magam. Nagyon kevésszer mondasz nekem jókat, kérlek sokkal többször dicsérj meg, mert nagyon szomjazom rá. Tudom, hogy nagyon sok a munkád, de kérlek, játssz velem többet. A kis ...

Szeretnék most hozzád szólni!

Nem szeretlek téged, gyötörsz, és állandó nehézségeket gördítesz elém.

Már régóta a nyomomban vagy és folyton követelsz.

Nem vagy a barátom.

Ugyan jól ismerlek már téged, de sosem értettelek meg igazán.

Azt hiszem, talán mostanáig.

Mivel elkerülni nem tudlak, és nem tudok tőled megszabadulni, ezért megpróbállak most megérteni.

Megpróbálom megérteni, ki is vagy te pontosan, és mi rejlik benned úgy igazából.

Szóval nincs is más hátra, mint hogy szemügyre vegyelek, és közelebbről megismerjük egymást.

A nevem Babi és bevallom, soha nem szerettem igazán a munkát.

Húsz éves korom óta vagyok a munkaerőpiacon, és folyton olyan dolgokat kellett csinálnom, amit nem szeretek.

...

Tegnaphoz pontosan egy éve raktam ki az első posztomat Bevezető címen.

Régi álmom volt, hogy belekezdjek a blogolásba.

Mivel, mint azt már többször említettem nektek is, gyerekkoromtól írok mindenfélét, de ezek mind a fiókban landoltak.

A blog volt számomra az első olyan dolog, ahol megmerészeltem kirakni a gondolataimat.

Alapvetően úgy terveztem az egészet, hogy motiváló írásokat szeretnék kirakni, ami első sorban engem motivál, nem mellesleg pedig meg titeket is.

Aztán valahogy a dolgok kicsúsztak a kezeim közül és nem tartottam be sem a heti egy posztot, sem a motivációt, inkább amolyan érzelemkifejező írások lettek, többnyire depressziós hangulatúak.

Az írásaim nem léptek át nagyobb olvasóközönség elé, inkább ...

Na, jó ez így túlzás lesz, te nagyon nem vagy egy kedves ember.

Kezdődjék a levelem inkább így!

                                      Tisztelt István!

Én addig a pontig nem ismertelek téged.

Nem láttalak és nem is hallottam felőled.

De történt egy olyan pont a kamaszkoromban, hogy iskolát váltottam.

És sajnos így kezdődött a mi történetünk, hogy akkor ott, az osztályfőnököm lettél.

Nem kedveltél már az első perctől fogva.

Hozzáteszem, én se téged.

Nem akarom magamtól a felelősséget elhárítani, de egy nagyon érzékeny és egy nagyon lázadó korszakomban ismertél meg.

Rossz társaságba keveredtem, tele volt a lelkem komplexusokkal és meg nem értettséggel.

A jegyeim ...

Az űrben lebegek.

Fogytán a levegőm a szkafander alatt.

Száraz a tüdőm, levegőért kiállt.

Sötét van.

Sötét van, és én nagyon félek.

Nem érzem magam biztonságban.

Félek.

Félek attól, hogy mi fog történni.

Sötét van.

Végtelen sötét.

Már elhagytam az exoszférát.

Egyedül vagyok.

Nagyon.

Csak a magányom van itt mellettem.

Az orromból pár vércsepp gördül ki.

A szememből pedig könnyek indulnak.

Teljesen egyedül vagyok ebben a hatalmas világűrben.

Magamra maradtam.

A magány érzése savként marja le csontjaimról a húsomat.

Talán tényleg ennyi volt.

Itt lebegek az űrben.

Sötét van.

Egyedül vagyok.

Félek.

Tomboló nyári hőség van.

Nagyon hiányoztál, úgyhogy kijöttem ide hozzád.

Annyira örülnék, ha be tudnánk ülni egy ebédre vagy egy kávéra.

Jókat csacsognánk, ennénk, innánk, beszélgetnénk, hülyéskednénk.

Az biztos, hogy a csapolt sör mellé kikérnéd a rövidet is.

Kitárgyalnánk, hogy mennyire elromlott a világ és milyen idióták az emberek.

A számlát én fizetném ki mind a kettőnk részére.

És te szívélyesen megköszönnéd, hogy milyen rendes, hogy meghívtalak, igazán nem kellett volna.

Mire én mosolyognék egyet, hogy ne viccelj, örülök, hogy el tudtál jönni.

De nem egy étteremben vagy egy kávézóban találkozunk.

Nem is ruhát vásárolunk.

Nem csinálunk semmi ilyen anya-lánya programot.

Ha veled ...

Voltam én már nyöszörgő, cumiját kereső, nyáladzó kisbaba.

Voltam nem kívánt teher a szüleim nyakán.

Voltam számukra örömöt és egyszerre szomorúságot adó kisgyermek.

Voltam, akivel nem tudtak mit kezdeni.

Voltam, akit senki sem értett meg.

Voltam néha csapatjátékos, de legtöbbször inkább kirekesztett és kívülálló.

Voltam sokak szemében szeretett személy, de esküdt ellenség is.

Voltam a nagynak túl kicsi, a kicsinek túl nagy, a szegények közt jómódú, a gazdagok közt szegény, a hangosak közt halk, a halkaknak túl hangos.

Voltam, aki évekig nem mondta ki. amit igazán gondolt, aztán mégiscsak kimondta, de végül jól megbánta, mert ezzel csak másokat bántott meg, úgyhogy végül olyan lettem, aki voltam, aki nem ...