A kiskutyám körülbelül már bő tíz éve került hozzánk.

Iszonyatosan megszerettük ezt a kis testű, de hatalmas szívű ebet.

Eleinte még nálunk volt egy nagyobb testű kutya, aki szerencsére nagyon jól fogadta őt.

Sajnos azonban ő már nincs velünk.

Viszont ez kis kutyus, azóta is hűen őriz minket és a portánkat is.

Egyébként a neve eredetileg Lőrinc.

Ne kérdezzétek! J

Édesapám már a harmadik kutyánknak adta ugyanezt a nevet.

Én meg bevallom, szerintem nem illett ehhez a kis kutyushoz, úgyhogy én átkereszteltem Vacaknak.

A mai napig, amikor hazamegyek, mindig így hívom őt, és szerencsére töretlenül hallgat rá.

Imádok vele játszani mind a mai napig, ő egy mérhetetlenül játékos és pajkos kiskutya.

Az egyik legkedvesebb történetet vele kapcsolatban viszont mindenképp el szeretném mesélni nektek.

Amikor a szomszéd házba új lakók költöztek, teljesen fel kellett újítaniuk mindent.

Többek között új betonkerítést csináltak a két ház között.

És nyilván addig, amíg ez elkészült, nyitott tér alakult ki köztünk.

A szomszédainknak azonban volt két agresszív, nagytestű kutyája, akik folyton átjártak portyázni.

Vacak pedig mindig hősiesen megvédte a területünket (és persze a saját kajáját is egyúttal) és egy cseppet sem riasztotta meg a nálánál háromszor nagyobb ellenfél.

Bármilyen konfliktus volt köztük, ténylég óriási bátorsággal ment előre ez a pici kutya, félelmet nem ismerve védte meg a sajátját.

Annyira, de annyira büszke vagyok erre a kis hősre, hogy azt szavakkal elmondani sem tudom.

Mérhetetlen hálát érzek, hogy én is a gazdija lehetek és remélem, hogy még nagyon (nagyonnagyonnagyonnagyonnagyon) sokáig velünk lesz és őriz minket.

Így belegondolva, eszméletlenül sokat tanulhatunk az állatoktól.

Nekem a Vacak kicsit olyan, mint egy zen mester.

Egyébként, ami számomra hihetetlenül érdekes az az, ahogy megérzik az ember hangulatát.

Bármikor, amikor szomorúan, csalódottan mentem haza (ez sajnos sokszor fordult elő), azt éreztem, mintha ő is érezné a bánatomat és próbálna enyhíteni rajta.

Ilyenkor odadörgölőzik hozzám, én meg simogatni kezdem és máris mind a ketten jobban érezzük magunkat.

Én legalábbis biztosan.

Rengeteg energiával tölt fel.

Szóval csak annyit szeretnék itt hagyni, hogy örökké szeretlek Vacak és még sokáig légy velünk és okozzunk egymásnak szép pillanatokat!