Szeretnék nektek mesélni egy hihetetlen könyvélményemről.

Nemrég fejeztem be Tomás Navarro Kincugi c.könyvét.

Be kell vallanom, már régóta nem olvastam olyan könyvet, ami ennyire a lelkemet simogatta volna.

A könnyem is kicsordult, annyira mélyen érintett néhány sor.

Alapvetően a kincugi egy ősi japán módszer, amelynek az az elve, hogy a mesterek a törött kerámiát arannyal illesztették össze, ezzel is kiemelve, hogy ami széttört, az megjavítható, méghozzá úgy, hogy a törésvonalak nem maradnak láthatatlanok, hanem éppen ezek teszik különlegessé azt az adott edényt.

És Navarro ezt az eljárást ültette be a pszichológiába.

Könyve ezért is lett sikeres, és szerintem formabontó, mert a törött kerámia edény és a törött lélek analógia nagyon szemléletes.

Lelkünk is, akárcsak a kerámia edény, a törés hatására darabokra esik szét.

Elhalálozás, gyász, párkapcsolati krízis, munkahelyi krízis, betegségek, fájdalmak hosszú sora okoz rengeteg fájdalmat az életünk során.

Ilyenkor gyakran használjuk is a szét vagyok esve kifejezést.

Hinnünk kell benne, hogy ezek a darabok sok-sok munkával egy gyönyörű műalkotássá válnak majd, ami maga az élet.

Ezek a forrasztások láthatóak, hiszen nem tagadhatjuk meg a traumáinkat, töréseinket, de tehetünk magunkért sok mindent, dolgozhatunk ezeken a sebeken, és miután arannyal vonjuk be munkánkat, már soha többé nem leszünk ugyanazok az emberek.

Eltörtünk? Igen!

Megtörtünk? Igen!

És haggyuk, hogy ez így maradjon?

Örökké így akarunk élni, áldozatként, a saját életünkben?

Szerintem mindannyiunk egyöntetű válasza az, hogy nem!

És hogy mi a megoldás?

Szerintem a kemény munka.

A fájdalmas, kedves, kemény munka.

És ha beletesszük a gyógyulásunkba az összes erőforrásunkat, amit csak tudunk, egy gyönyörű műalkotássá tesszük magunkat, akin ugyan látszanak a sebek, de a törések megrajzolják, hogy milyen hihetetlen erősek is vagyunk.

Valami ilyesmi lenne a kincugi lényege.

Felvállalni a töréseket és arannyal bevonni.

Elfogadni, hogy soha többé semmi sem lesz ugyanaz.

Mert erősebbé váltunk.