Amikor elkezdtem a boltban dolgozni még sok minden másnak látszott, mint ami. Először is mindenki kedvesnek és jófejnek mutatta magát. A próbaidő alatt azt éreztem, elkezdtek elfogadni.  Tanítgattak a bolt működéséhez szükséges praktikus dolgokra, beszélgettek velem, érdeklődtek a dolgaim felől.

Ámbár ha nagyon őszinte akarnék lenni, már akkor láttam, hogy valami nem stimmel a színfalak mögött. Valami turpisságot éreztem.

A hónapok teltek és lassacskán elmúlt egy év. Behívattak amolyan raport szerűségre.

Szememre vetettek mindent, ami az egy év alatt összegyűlt bennük. Volt pár igazság is benne, de a legtöbb vád, amit felhoztak ellenem az inkább a személyemnek szólt. Mérhetetlenül végig sértett a sok koholt vád.

Ez a raport egyébként még nyitás előtt zajlott le. Mire jöttek az első vásárlók én már porig alázva éreztem magam. A könnyeimmel küszködtem, de nyilván csendben tűrve visszafogtam magam és a mosoly álarcát vettem fel, hogy ne lássák az összeomlásomat.

Azt még azért csendesen hozzáfűzném a dolgokhoz, hogy ki nem akarnak rúgni, meg ugye semmi olyat nem is tettem, ami okot adna rá, ez csak afféle ijesztgetés vagy cseszegetés akart lenni a részükről. Amúgy meg  egy év alatt azért rájöttem, hogy a viselkedésük sok esetben súrol bizonyos erkölcsi határokat. Szeretnek eltiporni másokat, mert ebből erőt és hatalmat tudnak nyerni önmaguk számára, amit nem restek fitogtatni mások előtt.

Én soha nem értettem a bántalmazás pszichológiáját. Vagyis pontosabban valamennyire értem, de nem tudok azonosulni azzal a folyamattal, hogyha valaki lealacsonyít vagy bánt egy másik embert, az neki hogyan tud örömet okozni. Oké, oké, sok pszichológia könyvet olvastam már, tudom nagyjából, hogy ennek mi a mechanizmusa, de akkor se szeretnék ilyen toxikus körben sokáig tartózkodni.

Úgyhogy aznap akkor összeszedtem magam és úgy tettem, mintha az elhangzottak nem érintenének meg. Pedig dehogyisnem, sőt. De igyekeztem, hogy ne látszódjon. Talán sikerült is.

Mindenesetre aznap, amikor ezek a dolgok megtörténtek, döntést hoztam. Mégpedig egy döntést arról, hogy még egy teljes évet nem fogok itt eltölteni ezekkel a toxikus emberekkel. Nem akarom hogy akár a fizikai, akár a mentális egészségem tönkre menjen pár agyonfrusztrált főnök miatt.