Mindenszentek.

Halottak napja.

Sírok.

Mécsesek.

Krizantémok.

Anya sírja.

Próbálom meggyújtani a mécsest.

Mivel kicsit fúj a szél, ez csak másodszorra sikerül.

Pislákol a tűz fénye.

Ráteszem a tetejét.

Szép piros színű.

Aztán lassacskán meggyújtom a többit is.

Van többféle méret és szín is.

Van, amelyiken angyalka vagy kereszt van, és van, amelyik sima.

De mindegyik a maga módján gyönyörű szép.

Az egyik mécses gyújtásakor picit megégettem az ujjam.

Ebben a hirtelen jött pillanatban az előttem lévő sírfeliratra nézek.

Meglátom az évszámot.

2002.

És bevillan az a bizonyos este.

Az az este, amikor az alkohol démona magával rántotta anyámat.

Sötét este volt.

Az én életemben a legsötétebb.

Sok mindenre nem emlékszem már az aznap estéből, de arra határozottan, hogy milyen kétségbeesett voltam és arra, hogy azt kiabálom utána, hogy jöjjön vissza.

De ő nem jött és már soha nem is jön.

Így elnézve a sírját, azt állapítom meg, hogy szép.

Bár szerintem aránytalanul kevés mécses és virág van a rajta.

Szerintem többet érdemelne.

De ez vajon változtatna a dolgokon bármit is?

Azt hiszem, kezdek rájönni, hogy semmit sem.

De talán ez a világ rendje.

Aki él és anya szülte, az mind a halállal fejezi be a földi létét.

Senki sem ússza meg.

Mindannyian ugyanarra a sorsa kerülünk.

A virágok száma a síron pedig nem pótolja a hiányt.

Ahogy pár pillanatig elgondolkodtam, rádöbbentem, milyen jó ez a kis csend.

Segít a végességet elfogadni, amivel én is küzdök.

Aztán pár percig álldogálunk még a sír felett, de utána indulnunk kell.

Nekünk még dolgunk van.

Nekünk még tennünk kell valamit.

Letörlöm a könnyeimet, aztán elindulunk apa  autója felé.

A szomorúságom gyorsan elmúlik, pontosabban fogalmazva a lélek rétegeiben egy szinttel lejjebb költözik, mert sietnem kell a vonatra.

Az élet nem vár.

Holnap feladataim vannak.

Nem hagyhatom, hogy a gyász és a szomorúság szétromboljon.

Mély levegőt veszek, elköszönök anyától, a nagyszülőktől, nagynéniktől, nagybácsiktól, volt osztálytárstól és ismerősöktől.

Kívánom, hogy bárhol is vagytok, legyen nektek könnyű a föld és nyugodjatok békében!