Tegnap este fejeztem be az életem eddigi legszívszorítóbb, legmegrendítőbb, rám a legnagyobb hatást tevő csodaszép regény olvasását.

A 80-as években játszódó történet helyszíne Glasgow és környéke.

A gyárak, bányák bezárásának munkanélküliséggel, éhezéssel, erőszakkal, alkoholizmussal teli időszaka ez.

Főszereplője Shuggi Bain, egy ötéves kisfiú és labilis, alkoholista édesanyja.

Az anya három gyermekével és férjével a szüleinél lakik egy sighthilli toronyház tizenhatodik emeletén.

A nő egyre erősödő alkoholizmusát a reményvesztettség, a kilátástalanság, és az utólag kiderülő megcsalás táplálja.

Pont emiatt úgy dönt, férjével és gyerekeivel elköltözik onnan egy új élet reményében.

Azonban a bezárt bányák melletti külvárosi városrész se ígér túl sokat.

A férje elhagyja őket.

Agnes lejtmenete még jobban megindul.

A címszereplő szemszögén keresztül nézzük végig egy család felbomlását.

A kissé lányos, furcsa járású és furcsa beszédű kisember, akit rengeteg bántás és megaláztatás ér, mérhetetlen ragaszkodással és szeretettel közelít egyre inkább lecsúszó anyjához.

A soha el nem múló remény élteti: anyja egyszer abbahagyja az ivást és végre normális életük lesz.

A regény hihetetlen atmoszférával rendelkezik.

A bányavárosok pora, a kietlenség, a nyersesség, a mindenhol jelen levő erőszak és szexualitás.

És mégis, Shuggie szentimentális világán keresztül ez a vad világ is némileg megszelídül.

Az író Douglas Stuart ezt a könyvét 40 évesen írta meg, mintegy tisztelgésként és feloldozásként gyerekkorának.

A könyvet számos díjjal jutalmazták: Booker-díj-az év legjobb skót regénye

                                                                 British Book Awards-legjobb első kötet és legjobb könyv kategóriában.

A könyv nyomasztó atmoszférája ellenére a szeretet, a megbocsátás és a felnövés regénye.

Még a legborzasztóbb helyzetből is meglátja a kiutat.

Minden durvasága és nyersessége ellenére nagyon olvasmányos.

A hangulata rögtön beszippant.

Mégis a történetek súlyossága miatt azért szerintem kis adagonként érdemes olvasni, hogy könnyebben befogadható legyen.

Én csak dicsérni tudnám ezt a könyvet napestig.

Ha megfog a hangulata és a történet, többé soha nem enged el.

Bevallom, én megkönnyeztem a végét.

Nem könnyű olvasmány, de szerintem bővültök érzelmileg általa.

Könnyfakasztóan szép történet.

Olvassátok el!

INSTA