2024. júl 29.

Voltam én már...

írta: Babi blogol
Voltam én már...

Voltam én már nyöszörgő, cumiját kereső, nyáladzó kisbaba.

Voltam nem kívánt teher a szüleim nyakán.

Voltam számukra örömöt és egyszerre szomorúságot adó kisgyermek.

Voltam, akivel nem tudtak mit kezdeni.

Voltam, akit senki sem értett meg.

Voltam néha csapatjátékos, de legtöbbször inkább kirekesztett és kívülálló.

Voltam sokak szemében szeretett személy, de esküdt ellenség is.

Voltam a nagynak túl kicsi, a kicsinek túl nagy, a szegények közt jómódú, a gazdagok közt szegény, a hangosak közt halk, a halkaknak túl hangos.

Voltam, aki évekig nem mondta ki. amit igazán gondolt, aztán mégiscsak kimondta, de végül jól megbánta, mert ezzel csak másokat bántott meg, úgyhogy végül olyan lettem, aki voltam, aki nem mondta ki.

Voltam megtűrt és voltam, akit nagyon vártak.

Voltam, akit sosem értettek meg úgy igazából, és voltam pár ember számára olyan, aki tudott mondani valami újat és értékeset.

Voltam, aki hibázott és beletörődött, és voltam, aki próbálta helyrehozni.

Voltam, aki szorongott, és voltam, aki el tudott engedni.

Voltam néha durva, és voltam néha nagyon lágy.

Voltam az, akinek sikerült, de voltam, akinek a legtöbbször nem.

Voltam, aki célokat tűzött ki és voltam, aki csak mások kénye kedve szerint sodródott.

Voltam beletörődő és voltam harcos.

Voltam vicces és szórakoztató, de a legtöbbször inkább csak szomorú.

Voltam kellemes helyzetekben, de sajnos legtöbbször inkább méltánytalanban.

Voltam néha kergető, de a legtöbbször csak üldözött.

Voltam örökké egy kereső, de leginkább a soha meg nem találó.

Voltam olykor nagyon spúr, de voltam sokszor meggondolatlanul költekező.

Voltam sokszínű, mégis a legtöbbször inkább csak szürke.

Voltam a dolgokba beletörődő, és voltam néha, aki cselekszik.

Voltam én már olyan sok minden.

Talán leszek is még egy darabig, amíg a földi létem el nem múlik.

Mert talán ilyen az ember.

Nem csak egy pólusú.

Kicsit néha ilyen, kicsit néha olyan.

És ezt el kell fogadni.

Az ember egy összetett lény.

Néha ilyenek vagyunk, néha meg olyanok.

Azt hiszem, talán pont ettől leszünk emberek.

 

Szólj hozzá