Nos, most szeretnék nektek elmesélni egy számomra nagyon kedves kis dolgot.

 Mint azt már szerintem tudjátok, az írás számomra egy imádott kedvtelés, egy önmegvalósítás.

 Itt viszont most leszögezném, hogy jelenleg ez még csak egy ingyenes hobbi, sajnos, még nem ebből élek.

Jelenleg van egy hétfőtől péntekig tartó fő állásom, amiből fent tartom magam.  

Pont emiatt, az írás van, hogy néha-néha belecsúszik a hétköznapjaimba, de leginkább az jellemző, hogy csak hétvégente van rá időm.

A nem titkolt célom, amit már egyre inkább kimerek mondani akár mások előtt is az, hogy én az írásaimból szeretnék megélni.

Azt szeretném, ha ez lenne a fő elfoglaltságom.

Pont emiatt kitaláltam egy kedves kis gyakorlatot magamnak. Tulajdonképpen az volt a játék, hogy eljátszottam magam számára, hogy az írás az én fő munkám, és csináltam egy olyan munkanapot, ahol nyolctól négyig egyfolytában csak írtam.

Ezt, ha igazán őszinte akarok lenni, ön beteljesítő jóslatnak szántam. Hallottam ugyanis egy régi mondást, miszerint addig színlelj, amíg végül tényleg sikerül.

Remélem is, hogy ez így lesz!

A tapasztalataim pedig a következők voltak:

1. Nekem alapvető személyiségjegyem az, hogy én lassan hangolódok rá egy dologra. Ez azt jelenti, hogy nekem sokkal hasznosabb, ha inkább egyszerre írok sokat. Nagyon hamar ki tudok ugyanis esni a történet menetéből. Ez most számomra is egy fontos tanulság.
2. Nagyon élveztem, hogy otthon, a kis kuckómban dolgoztam, nem kellett másokhoz alkalmazkodnom. Nem kellett órákat közlekednem a városban, nem voltam késésben.
3. Jó volt, hogy a magam munkabírása és tempója szerint haladtam. Senki nem siettetett semmit. Magamnak diktáltam.
4. Akkor ettem és ittam, és tartottam szünetet, amikor csak akartam.

Egyszóval nagyon-nagyon élveztem ezt a kis játékot. Remélem egyszer tényleg sikerül elérnem, hogy ilyen legyen az életem. Addig is halkan megjegyzem, hogy ez volt életem eddigi legjobb munkanapja.