A Coleen Hoover által írt könyvet bár még nem olvastam, de tegnap megnéztem a film adaptációját.

És be kell vallanom nektek, hogy a sok rossz és megosztó kritika ellenére nekem nagyon is tetszett.

Kezdem is az elején.

A bántalmazó kapcsolatot én sem csak hírből ismerem, hanem több oldalról is érintve vagyok.

Nagyon sajátos és karakán véleményem van erről a témáról, bár azt is hozzáteszem, hogy ez is az évek múltával sokat árnyalódott.

Mindenesetre a történetünk egy bántalmazó kapcsolatot mutat be.

Főhősünk Lily, egy 35 éves fiatal nő, aki elveszíti az apukáját a film elején.

Rögtön érződik, hogy nagyon problémás volt a kapcsolatuk, hiszen a temetésen konkrétan nem tud felszólalni és inkább elhagyja a termet.

Nagyon sok bevágást kapunk arról, ahogy az apja bántalmazta az anyját.

Lily Bostonba költözik és megvalósítja gyerekkori álmát és virágboltot nyit.

Egy véletlen folytán azonban összefut egy nagyon sármos és gazdag idegsebésszel, akivel rögtön elkezd működni a kémia.

Nagyon hamar fellobbannak a vágyak, azonban egyre furcsább dolgok kezdenek el történni a kapcsolatuk során.

Az első ilyen alkalom, amikor Riley odaéget valamit a lakásban, és idegességében megüti Lilyt.

Az ilyen jellegű fizikai bántalmazásból összesen három alkalom van, ha jól emlékszem, és Lily a harmadik alkalom folyamán dönt úgy, hogy befejezi ezt az egészet.

Azonban amikor kivizsgálják a sérüléseit, kiderül, hogy terhes.

Amit viszont még nem említettem, hogy a háttérben nagyon sok visszaemlékezés van Lily gyerekkori szerelméről, aki talán többet is jelent számára mind a mai napig, mint azt gondolná.

Kiderül, hogy ez bizonyos régi szerelme is ebben a városban él, éttermet nyitott Lily boltjához egészen közel.

Egy véletlen folytán egy vacsorán össze is találkoznak és látja Lily sebeit, számon kéri a történtekért aztán pedig verekedésbe kezd a férfival.

Amikor megtudja, hogy Lily terhes, támogatja őt mindenben.

Amikor a kisbaba megszületik, Ryle végig ott van Lily mellett, de ő ekkora már meghozzá a döntést, hogy elválik a bántalmazó férjétől.

Eldöntötte, hogy nem akarja, hogy a lánya is ezt lássa, akárcsak ő otthon annak idején.

És egyébként elhangzik a címadó kulcsmondat, ugyanis a Velünk véget ér arra utal, hogy Lily eldönti, megtöri ezt a transzgenerációs mintát.

Felteszi a kérdést Rylenak, vajon ha a lányod felnő, és a párja megütné, te mit mondanál neki?

Ryle tekintetében pedig minden benne van.

A válaszában ott a megértés és tudja, hogy Lilynek van igaza.

A közös lányukat azonban közösen fogják nevelni.

A film legvégén pedig szokásosan összefut gyerekkori szerelmével, akinek elmondja, hogy elvált.

Nos, így ért véget a film.

Nekem nagyon tetszettek az alakítások és a rendezés is.

Egy dolgot azonban fontosnak tartok még kiemelni.

Az én szerény véleményem szerint ez a film a közhiedelemmel ellentétben nem romantizálja az erőszakot.

Lily ugyan sokat szenved ebben a kapcsolatban és felemás érzései vannak, de legvégül nemet mond, és ami a legfontosabb, hogy kilép a bántalmazó kapcsolatából.

Döntést hoz és változtat.

Nyilván ennek is van egy útja, de én pont ezért nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amik károsnak tartják ezt a filmet.

Szerintem egyértelműen ez egy jól kivitelezett film, ami fontos témát akar boncolni.

Nyilván a könyv, amiből készült az egy lektűr, tehát nem a világot akarja megváltani, hanem egy témát vet fel, ami köré egy könnyen emészthető, szórakoztató történetet épít.

Ez egy borzasztóan fontos téma, amiről kell is beszélnünk.

Én úgy vagyok vele, hogy örülök, hogy ez a film megszületett.

Tisztában vagyok a film hibáival és értem és elfogadom, ha ez valakinek esetleg nem tetszik, de szerintem a film összeségében nem annyira megosztó, mint ahogyan ezt beállítják.

Nekem tetszett.

Nálam 10/8