Szeretnék most hozzád szólni!

Nem szeretlek téged, gyötörsz, és állandó nehézségeket gördítesz elém.

Már régóta a nyomomban vagy és folyton követelsz.

Nem vagy a barátom.

Ugyan jól ismerlek már téged, de sosem értettelek meg igazán.

Azt hiszem, talán mostanáig.

Mivel elkerülni nem tudlak, és nem tudok tőled megszabadulni, ezért megpróbállak most megérteni.

Megpróbálom megérteni, ki is vagy te pontosan, és mi rejlik benned úgy igazából.

Szóval nincs is más hátra, mint hogy szemügyre vegyelek, és közelebbről megismerjük egymást.

A nevem Babi és bevallom, soha nem szerettem igazán a munkát.

Húsz éves korom óta vagyok a munkaerőpiacon, és folyton olyan dolgokat kellett csinálnom, amit nem szeretek.

Mindig is muszáj volt dolgoznom, hogy megéljek, és igaz, ami igaz, nem igazán tudtam válogatni a munkahelyek között.

Sosem találtam meg a hivatásomat, ami számomra egy iszonyúan mély fájdalom.

De ez van, és ezzel már nem tudok mit kezdni.

A múltamat nem tudom megváltoztatni, csak a jövőmet.

Pont ezért jött nemrégiben az a gondolatom, hogy megpróbálom megváltoztatni a munkához való hozzáállásomat.

Megpróbálom kicsit jobban megérteni és szétszálazni a dolgokat.

Eddigi életem során, nagyon sok olyan fizikai jellegű munkám volt, amit nem szerettem, nem láttam az értelmét és csak kivett belőlem és nem töltött vissza semmit sem.

Sajnos ki kell jelentenem azt, amiben a legtöbben benne vagyunk életünk során, ez pedig az, hogy a hivatásunkat nem leltük meg, viszont a pénz miatt mindenféle lélekgyilkos munkát el kellett végeznünk.

Ezt a folyamatot így hirtelen senki sem tudja megszakítani, viszont megpróbálok új nézőpontot találni, hogy jobbak legyenek a hétköznapok.

Elsősorban örülök, hogy van munkám.

Tudom, milyen sok ember szenved attól, hogy nem veszik fel sehová, és ettől értéktelennek érzi magát, nem mellesleg pedig a mai világban nem lehet kiegyensúlyozott életet élni pénz nélkül.

Szóval most ezen a ponton szeretnék hálát mondani, hogy bár ahol most vagyok, az nem álmaim munkája, és sok szenvedés kíséri, mégis örülök, hogy ez van.

Mert bármilyen is, magabiztosságot, közösségbe tartozást, stabil fizetést és egy állandóságot ad.

Másrészről pedig, lehetséges és talán fontos is, hogy a hétköznapokban is bevezessünk a munkához kapcsolódó rituálékat, amik örömtelibbé teszik a szürke hétköznapjainkat.

Ez adott esetben sokat tud segíteni.

Ezzel kapcsolatban meg még az jutott eszembe, hogy a hobbik is kiemelt fontossággal bírnak.

Számomra többek között ilyen a blogolás, olvasás, videózás, illetve az, hogy ha valami után információt gyűjtök, azt megpróbálom tovább adni.

Ezért is van most egy új projektem, ami hanganyag alapú és tudást illetve pozitivitást szeretne adni.

Szóval, ha a munka folyton csak elvesz, muszáj találni valamit, ami visszatölt.

Meg kell találni a munkánkban az értelmet és értéket, mert máskülönben kiégünk.

Úgyhogy ezek lennének az én tanácsaim elsősorban magamnak, ha elfogadjátok, akkor pedig nektek is.

Próbáljuk megtalálni az örömöt minden egyes napban, mozdulatban, keretezzük át a dolgokat, keressünk új perspektívákat, kezdjünk el új rituálékat és adjunk hálát azért amink van, és ne azért sóvárogjunk, ami nincs.

Nem utolsó sorban pedig legyen egy hobbink, ami feltölt minket.

Köszönöm, ha elolvastátok!

Babi