Csakazértis

Egészen kicsi gyerekkorom óta az volt az álmom, hogy szabadon élhessek, szabadon dolgozhassak.

Arról ábrándoztam, hogy ne kelljen civil pályára lépnem, hanem a művészetemből megéljek.

Forgatókönyveket, regényeket, verseket, novellákat akartam írni, videókat, filmeket készíteni és szerkeszteni.

A kis falumban, a kis utcámban, ott az erdő mellett a meg nem értettség légkörében sokszor reménykedtem, hogy az álmaim egyszer majd beteljesülnek.

Nem túl sok bíztatást kaptam sem a családomtól, sem az iskolától se a tágabban értelmezett környezetemtől.

Nem voltam túl jó tanuló és nem tűntem ki semmiben a közösségemből.

Bármennyire is fáj és rosszul esik még most is, de ki kell mondanom, hogy tulajdonképpen senki nem hitt bennem.

Nem volt olyan ember, aki hinni tudott volna abban, hogy egyszer én egy igazán sikeres és elismert művész leszek.

Azt kell, hogy mondjam, ez a beteljesülés a még a mai napig várat magára.

Még mindig nem vagyok elismert író vagy művész.

A legtöbb irományom a fiókban hever.

Ha összegeznem kéne, a pályafutásom úgy alakult, hogy lassan tizennégy éve civil pályán mozgok, a műveimből eddig egyetlen forint se jött be, nem nyertem meg egy pályázatot sem, a nevem szinte senki nem ismeri, egyszóval nem állok túl jól.

Kicsit elkeserít ez amúgy.

De mielőtt az önsajnálat és az önmarcangolás kérges mocsarába önfeledten megmártóznék, eszembe jut egy régi gondolat, ami soha nem hagyott nyugodni.

A csakazértis elve.

Ami számomra olyasfajta megközelítést hordoz a kudarcokhoz, hogy csak azért is, ha az egész világ is ellenem van, én akkor is megcsinálom azt, amit szeretnék.

Olyasmi, mint kisgyermekkorban a dac.

Egyfajta elemi ellenkezés.

De fontos megemlítenem, hogy itt a jövőmről, a lelki nyugalmamról van szó.

Meg kell teremtenem magamnak azt az életet, amit a szívem leges legmélyén valóban szeretnék.

Hiába nem fedeztek még fel, hiába nem hisz bennem senki, hiába nem ismerik a munkásságom.

Ez az írás 2024.07.21-én  készül.

Most teszek egy ígéretet saját magamnak.

1évet adok magamnak, hogy egy picit felhozzam az életszínvonalamat és közelítsem az életstílusomat ahhoz, amit kisgyermekként elképzeltem.

Küzdeni fogok minden egyes nap, hogy kicsit önazonosabb legyen az életem, mint eddig valaha.

1év múlva ilyenkor beszámolok nektek arról, hogy mennyit sikerült megvalósítani a kitűzött célokból.

Összegzem majd, hogy mi minden sikerült és blogolok majd róla.

Ezt most hivatalosan meg is ígérem.

Csak azért is pályázni fogok minden egyes pályázatra, amit csak meglátok és érdemes.

Csak azért is begépelem, megszerkesztem az eddigi összes elkezdett írásomat és megpróbálom eljuttatni kiadókhoz.

Csak azért is hinni fogok magamban töretlenül és nem hiszem el annak a szavát, aki azt mondja, nem fog sikerülni.

Csak azért is olvasni/nézni fogják az alkotásaimat.

Csak azért is nevem lesz a művész világban.

Csak azért is meglesz mindenem.

Csak azért is eljutok odáig, hogy az alkotásaimból annyi pénzt tudok termelni, hogy ne kelljen a civil pályán dolgoznom.

Csak azért is megteremtem magamnak azt az életet, amit kislányként megálmodtam magamnak.

Csak azért is sikerülni fog.

Csak azért is hiszek és bízok magamban.