Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy agyonhasznált zsebkendő.

Ment, mendegélt ez a kis tárgyacska, mígnem találkozott egy vadonatúj, felnőtt zsebkendővel.

Beszélgetésbe elegyedtek egymással.

A felnőtt megkérte az agyonhasználtat, hogy ugyan mesélje már el neki, miért tapad ennyi könny hozzá.

A használt zsepi, ekkor mesélni kezdett.

Tudod, életem legelső könnye abból fakadt, amikor megéreztem, hogy egyedül vagyok a világon.

Vasárnap esténként szokott legjobban feljönni bennem ez az érzés, amikor körbe néztem és magam körül csak a magányt láttam.

A második könny akkor csordult ki, amikor megláttam, hogy apa felpofozza anyámat.

Szinte még most is hallom a sírását, bezengte az egész házat.

Látom, ahogy a vér ...

Nos, a napokban közölték le a hírt egy videó formájában, hogy a Jólvanezígy csatornából kilép az egyik műsorvezető, Csoki.

Tudva levő, hogy miért megy el, a saját szavaival mondja el nekünk ezt a döntését.

Mivel ez a csatorna alapvetően pártfüggetlen és szórakoztató akar maradni, ezért megbeszélték, hogy Csoki kiválik, mert ő már valami mást, valami komolyabbat szeretne.

Ugyan nem lép be a Kétfarkú Kutya Pártba, de tartalomgyártóként őket fogja képviselni.

Amikor megnéztem ezt a videót, nagyon mély szomorúság fészkelt bele a lelkembe.

Nagyon megszerettem őket már az elejétől.

Borzasztóan sok jó pillanatot adott nekem ez a műsor.

Nagyon megszerettem ezt a két fiút és a köztük lévő dinamikát.

Az ...

Hát nem volt még elég?

Folyamatosan csak egy nagy kudarc az, amit csinálsz.

Miért nem fogod fel, hogy senkit sem érdekelsz?

Senki soha nem fogja elolvasni az írásodat, világos?

Szarul írsz!

Abszolút nincsen szókincsed!

Tele vagy nyelvtani hibával.

Hülyeségeken gondolkodsz.

Hülyeségekről írsz.

Felesleges és szar az egész, amit csinálsz.

Miért nem fogod még fel?

Senkit sem érdekelnek se te, se a te gondolataid.

Ugye tudod, hogy alig páran olvassák a blogod?

Tudom, tudom, az életed álma, hogy egyszer legyen egy könyved, de azért remélem tudod, hogy ez neked sose fog összejönni.

Lusta és fegyelmezetlen vagy.

Nem tudsz világot építeni.

Nem tudsz párbeszédeket hitelesen leírni.

Nincsenek élő, ...

Már kicsi korom óta introvertált, túlérzékeny, szorongó típus vagyok. A dolgokat többnyire feketén és fehéren látom. Végletekben gondolkodom, mindent vagy semmit alapon élek. Ezeket a gondolatmeneteket csak az értheti meg, aki hasonló cipőben jár. Ehhez pedig szépen párosul némi önértékelési zavar és kisebbrendűségi érzés is. Hangsúlyozom, ezt a problémakört, ezt az érzésvilágot nem lehet szavakkal jól átadni, milyen érzés, amikor különböző emberi interakciókban alul érzed magad másokhoz képest. Sajnos ez a dolog kivetül az élet minden egyes területére. A hétköznapok állandó problémaforrásává válik.

Sajnos azonban, ezeket a mindennapokban jelen lévő kudarcélményeket, szorongásokat valahogy kezelni kell, mert állandó ...

Képzeljétek, nemrég megvalósítottam egy régi elképzelésemet.

Én ugyanis még soha nem voltam egyedül moziban.

Eddig mindig a párommal vagy valamelyik ismerősömmel voltunk, de egyedül még soha nem voltam.

És már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, hogy milyen egyedül menni.

Most pedig volt egy kis szabadidőm és mivel a párom elutazott, ezért nekiveselkedtem, és elmentem megnézni egy horrorfilmet.

Kicsit kihívás volt, mert azért bevallom, paráztam tőle, hogy milyen lesz a félelmetes részeknél egyedül nézni, de tök simán ment minden.

A moziba szerencsére időbe odaértem, és a személyzet is nagyon aranyos volt.

És így minden klappolt és sikerült megnéznem egy horrorfilmet életemben először egyedül.

Én ...

Egy átlagos munkanapom úgy kezdődik, hogy reggel hétkor kelek.

Többnyire mindig fáradtan ébredek, mert alapból előző este legalább éjfélig fent vagyok.

Az átlagos reggelembe tartozik egy kotyogós kávé frissen kotyogva, egy gyors reggeli, ami általában valamilyen megkent kenyér, aztán zuhanyzás, fogmosás, és ha marad még egy pici idő, akkor némi hírolvasás is van.

A munkahelyre általában nyolc óra után pár perccel indulok, mivel hálisten nagyon közel van.

A munkát 8 óra 30 és 8 óra 40 között felveszem.

A munkaidőnek este 6 órakor van vége, úgyhogy kábé fél 7 és 7óra közt érek haza.

Általában ilyenkor szoktam boltba menni is.

Hazaérve kipakolok, elmosogatok, és ha főznöm kell, akkor elkezdem azt, ha meg épp a ...

Ezen a héten véget ért egy számomra nagyon inspiráló és szeretett műsor, az Elviszlek magammal.

Ha esetleg nem ismernétek a műsort, annyit kell tudnotok a szerkezetéről, hogy D. Tóth Kriszta a műsorvezető, aki egy autóban készít interjút egy számára kiemelkedő teljesítményű emberrel, úgy, hogy közben a vendégét elfuvarozza valahová.

A műsor hossza kb. fél órától felfelé egy óráig, maximum másfél óráig bezárólag szokott tartani.

És most ez volt az utolsó évad és a befejező rész.

Ha van kedvetek nézzétek meg, belinkeltem.

Kriszta nyilatkozata szerint elfáradt a műsor készítésébe.

Hát így belegondolva tíz év az tényleg rengeteg idő.

Én egyébként a WMN-t 2015-ben ismertem meg.

Akkor kezdtem el olvasni ...

Iszonyatosan nyomasztanak mostanság az érzéseim és a gondolataim. Változásban van az életem, és jó is az irány, amerre tartok, mégis mélységes fájdalommal tölt el maga a folyamat.

Fel is vázolom, hogy pontosan miről is beszélek. Durván számolva, közel két éve lesz, hogy egy budapesti ovi nagycsoportjában dolgozok, ahol a fő profil az autizmus spektrum zavar, illetve egyéb nevelési és viselkedési zavarok.

A feladatunk nyilvánvalóan a nevelés és a fejlesztés.

 Sok mindenről panaszkodhatnék, mesélhetnék az alulfizetettségről, a magas csoportlétszámról, a mentorok hiányáról és még kismillió mindennapi problémáról, de nem ez a szándékom.

Panaszkodással ugyanis rohadtul nem jutok előre. Se mások hibáztatásával.

Amiről ...

Sokszor éreztem azt mostanában, hogy folyton úton vagyok.

Vonatról le, buszra fel, egyik aluljáró után jön a másik, de közben sietnem kell, mert két perc múlva itt a metró és még át kell szállnom a villamosra is.

Nincs megállás.

Van felénk egy mondás, miszerint úgy szép az élet, ha zajlik.

Hát nálam nagyon zajlik.

Azt mondják, az embernek lételeme, hogy céljai legyenek, amikért folyamatosan menni és küzdeni kell.

Fontos, hogy mindig hajtsunk valamiért.

Azt hiszem, ezzel egyet is értek valamilyen szinten, de mégis csak azt gondolom, hogy időnként mindenkinek szüksége van megállni pár pillanatra, és kicsit megpihenni, kívülről ránézni saját magára és az életére.

Jó lenne kicsit többször megállni és ...

Egy budapesti gyermekotthonban napra pontosan két évet dolgoztam.

Be kell vallanom, hogy amikor oda jelentkeztem, nem teljesen voltam tudatában annak, hogy pontosan mire is vállalkozom.

Emlékszem, a legelső napomon egy vehemens kiskamasz lány épp nagyon durván összeveszett az öccsével, aztán a dührohama közben hozzá akart vágni egy kenőkést, ami végül az én fejem fölött repült el és hálisten senkit sem talált el végül.

Bárki megkérdezte, hogy miért mentem be ezek után a második napon, én magam sem tudtam a rendes választ.

Annyit éreztem, hogy ha már így alakultak a dolgok, megpróbálok jó dolgokat létrehozni, megismerni ezt a világot és tapasztalatot szerezni a gyermekvédelemben.

Na így kezdődött az ottani létem.

...