A kukásautó hangos dörömbölése ébresztett fel ma reggel.

Persze, hiszen ma viszik a szemetet.

Már el is felejtettem.

A körülményekhez képest viszonylag kipihentem ébredtem fel.

A mai nap is kicsit más, mint a többi.

Bár őszintén megvallva én mindig is szerettem az olyan napokat, amik mások, mint az összes többi.

Szeretem, amikor történnek az események.

Mostanában kicsúsztak a kezemből a dolgok, és most érzem, hogy kicsit elvesztettem a kontrollt.

Nagyon szeretném visszakapni az irányítást a dolgaim felett, sokat próbálkozom is, de az energiáim végesek.

Viszont elhatároztam, hogy a mai nap legalább kettő fontos döntést meg fogok hozni.

Ezzel is elősegítem az irányításom visszaszerzését.

Tehát kettő döntés.

Csupán csak kettő.

Ugyanis nagyon hiszek benne, hogy a fejlődés, a gyógyulás kis lépésekben történik.

A mai két döntésemnek pedig nagyon hosszútávú hozadéka lesz.

Hiszek benne, hogy teljesülni fog minden, amit eltervezek és megálmodok.

Hiszek benne, hogy idővel minden egyre jobb lesz!

A kukásautó hangja elhalványult.

Épp kanyarodik ki az utcánkból.

Szokásos nap, de mégsem.

Hiszen ma teszek valamit magamért, a jövőmért.

A kakásautó eközben teljesen eltűnik a környékünkről.