Az űrben lebegek
Az űrben lebegek.
Fogytán a levegőm a szkafander alatt.
Száraz a tüdőm, levegőért kiállt.
Sötét van.
Sötét van, és én nagyon félek.
Nem érzem magam biztonságban.
Félek.
Félek attól, hogy mi fog történni.
Sötét van.
Végtelen sötét.
Már elhagytam az exoszférát.
Egyedül vagyok.
Nagyon.
Csak a magányom van itt mellettem.
Az orromból pár vércsepp gördül ki.
A szememből pedig könnyek indulnak.
Teljesen egyedül vagyok ebben a hatalmas világűrben.
Magamra maradtam.
A magány érzése savként marja le csontjaimról a húsomat.
Talán tényleg ennyi volt.
Itt lebegek az űrben.
Sötét van.
Egyedül vagyok.
