Az elmúlt pár napban sokat gondolkoztam azon a témán, hogy mit is jelent számomra a siker.

Sajnos mostanában nem alakultak túl jól a dolgaim, túlterhelt a munkám, fizikailag és mentálisan is lekapcsolódtam saját magamról.

Úgy érzem, hogy totálisan elvesztem.

Aprónak és jelentéktelennek érzem magam ebben a szemét rohanó világban.

Érzem, hogy kicsit meg kéne pihennem, kicsit le kellene lassítanom.

Mert ami most van, az egyértelműen nem jó.

Aztán kicsit elgondolkodtam, hogy pontosan mi is az, ami éppen nem jó.

Az biztos, hogy a munkabeosztásom csapnivalóan rossz és a mérgező főnökség se segít a helyzetemen.

Az alkotói energiáim elakadtak.

Igazából nem az igazi mély értékeim szerint élem az életem.

A céljaim ...

Sok-sok éven át éltem abban a hitben, hogy én bizony antialkoholista leszek. A töménynek borzalmas íze van, szinte kimarja a torkomat már a legelső csepp is. A bor nagyon savas, a sör szagától meg egyenesen undorodok. Meg aztán sörözni amúgy is férfias dolog. Gondoltam ezt akkor még tizenegynéhány évesen, a világról mit sem tudva. Aztán ahogy nőttem, cseperedtem ez a dolog is szépen lassan változni kezdett bennem.

Emlékszem arra a nyárra, amikor elballagtunk az általánosból és neki kezdtünk a nyári bulikavalkádnak. Vidéken laktunk, egy kis faluban, ahol nagy bulikat tartottak péntek esténként. Őszintén mondom, tényleg minőségi zenék voltak a körülményekhez képest. Ekkor kezdtem el bontogatni szárnyaimat párkapcsolat terén is. Addig ...

Pedro Almodóvar meséje Pedro Almodóvarról.

A film Salvador Mallóról, egy kiégett rendezőről szól. A film úgy kezdődik, hogy egy 32 évvel ezelőtti filmjét felújítják és beszédet kell mondania. Felkeresi az akkori filmje főszereplőjét, akivel megpróbálják rendezni régi vitájukat, azonban Salvador heroinos cigiket kezd el szívni.

A film két idősíkon mozog, az első a kis Salvador, akinek végig nézzük gyerekkorát, látjuk az anyjához fűződő viszonyát, az első vágy felébredését a házukban dolgozó kőműves iránt, a korán kibontakozó intellektusát és a filmekhez kötődő szenvedélyét.

A mű erősen önéletrajzi ihletésű, némi fikcióval fűszerezve. Kicsit szomorkás hangulat járja át az egész filmet, kicsit átérezzük a ...

Mocskos vérfoltok a lélek legmélyebb gödrében.

A penge lassan a földre esett.

A pirulák és az üvegek szanaszét.

Döbbenet!

Ki tette?

És pontosan mit?

Vérfolt a szőnyegen.

Vérfolt a fehér lepedőn.

Vérfolt a kádban.

Fájdalom.

De most, tényleg!

Mi történt?

Azt hiszem elértétek, amit akartatok.

Azt hiszem elérted, amit akartál.

Könnyebb lesz a világ súlya.

Egy emberrel kevesebb.

Jobb lesz nélkülem.

Fekete árnyak lepik el lelkemet.

Kérdések cikáznak át az agyamon.

Csend a válasz.

Minden fekete.

Senki sem tud semmit.

Rémálom volt csak.

Ne is figyeljetek!

Csak egy rossz álom!

Jó reggelt mindenkinek!

Még az írásom elején el kell mondanom, hogy én a technikai dolgokhoz sosem értettem igazán. Persze egy minimális érdeklődésem mindig is volt az újdonságok irányában, de mivel sosem voltam túl reális beállítottságú, ezért sosem tudtam túl mélyre jutni a technika felfedezésében.

Azonban most, mint oly sok minden más, ez is változni kezdett bennem az elmúlt időszakban. Pontosabban, találtam egy olyan részterületet a tartalomgyártásban, ami évekig abszolút nem is foglalkoztatott. Tulajdonképpen afféle láthatatlan munka, ami pedig nem más, mint a vágás.

Sokáig nem is értettem, pontosan mit is jelent a vágás és mit is csinál a vágó. Talán mostanában, amióta saját vágóprogramom van, és mélyebben elkezdtem foglalkozni a témával, ...

Tavaly év végére szegény kis pénztárcám teljesen tönkrement. Már évek óta használtam, szerettem is, de túlhordtam, a széle már rongyossá vált, az aprópénzt tartó cipzár pedig elszakadt.

Nagyon sajnáltam, de január elején úgy döntöttem, már nem hordom tovább, mert tényleg szinte használhatatlanná vált.

Még régebben évekkel ezelőtt kaptam egy nagyon szép új pénztárcát a születésnapomra, vitorlás motívumok vannak rajta, abba most átpakoltam az összes kártyámat, és cuccomat és kissé elgondolkodtam a pénzügyeimen.

Kicsit hiszek azért a jelekben, és bízom benne, hogy ez most egy jel volt a pénzügyi tudatosságom újra gondolására.

Az utóbbi időben tényleg meg kellett fogalmaznom, hogy ebben az évben elég rosszul ...

Ez az év is nagyon érdekesre sikerült. Volt benne megannyi magasság és mélység vegyesen.

Amikor eldöntöttem, hogy mindenképp írok egy évértékelőt, a tanulásomról és a fejlődésemről (ha úgy tetszik, visszafejlődésemről) szerettem volna írni, arról, hogy mit hozott az óév és mit várok az újtól, de aztán ahogy böngésztem a telefonom képeit, úgy éreztem, megér egy írást az, hogy végig vegyem ezen évem történéseit. A kiemelkedő jó és rossz pillanatokat, a tanulságokat pedig a következő írásomban teszem majd közzé.

Tehát most szeretném elmesélni nektek a 2023-as évemet, decembertől visszafelé haladva.

DECEMBER- A szilvesztert Budapesten töltöttük a párommal. Én még aznap dolgoztam kettőig, utána egy kis időt ...

Kedves olvasóim!

Most elsősorban ahhoz a pár emberhez szeretnék szólni, akik rám kattintottak és elolvasták az írásaimat.

Köszönöm nektek minden egyes kattintásotokat és minden egyes perceteket, amit rám szántatok. Tudom, milyen sok dolga van mindenkinek, tudom, hogy mindenki rettenetesen elfoglalt, de szeretném, ha tudnátok, hogy én minden egyes olvasómat megbecsülöm, és hálát érzek irántatok. Igyekszem mindig rövid és frappáns lenni az írásaimban, de tudjátok ,még nagyon kezdő vagyok ebben az egészben.

Azt biztosan tudjátok, amit már a bevezetőben leírtam, hogy a blogolás nekem elsősorban csak hobbi és önkifejezés, vagy inkább önterápia, ha úgy tetszik, de nem titkolt célom, hogy ezzel életem végéig foglalkozni akarok és ...

Nos, most szeretnék nektek elmesélni egy számomra nagyon kedves kis dolgot.

 Mint azt már szerintem tudjátok, az írás számomra egy imádott kedvtelés, egy önmegvalósítás.

 Itt viszont most leszögezném, hogy jelenleg ez még csak egy ingyenes hobbi, sajnos, még nem ebből élek.

Jelenleg van egy hétfőtől péntekig tartó fő állásom, amiből fent tartom magam.  

Pont emiatt, az írás van, hogy néha-néha belecsúszik a hétköznapjaimba, de leginkább az jellemző, hogy csak hétvégente van rá időm.

A nem titkolt célom, amit már egyre inkább kimerek mondani akár mások előtt is az, hogy én az írásaimból szeretnék megélni.

Azt szeretném, ha ez lenne a fő elfoglaltságom.

Pont emiatt kitaláltam egy kedves kis gyakorlatot ...

Ki vagy te, hogy csak úgy jogtalanul szidalmazol engem?

Hogy merészeled, hogy a legkisebb hibáimat felnagyítod és állandóan ezekkel érvelsz a vitáinkban?

Ha tízből kilencszer jól csinálok valamit, de egyszer mégis elrontom, te állandóan ezt hozod fel ellenem.

Dicséretet sosem adsz, csak szidalmazni és bántani tudsz folyton.

Neked sosem elég jó semmi és senki.

Állandóan csak a bántás és a bántás.

A szemétkedés a kedvenc hobbid.

Talán erőt nyersz azáltal, hogy engem lealacsonyítasz, nem tudom, de nekem ez így tűnik.

Ha engem magad alá pozicionálsz, azáltal felül kerekedsz.

És neked erre nagyon nagy szükséged van.

Arra hogy felül legyél.

Mert ha őszinte vagy magaddal, tudod, hogy te is egy kis senki vagy.

...