Gondolataim az írásról
Ha nagyon őszintén akarok gondolkodni most itt nektek az íráshoz való viszonyomról, el kell mondjam nektek, hogy az attitűdöm nagyon negatív.
Úgy általában is nagyon negatív az önképem, de az íráshoz való kapcsolatom is, hát mondjuk úgy, pocsék.
Mint már régebbi poszjaimban meséltem nektek arról, tizenéves koromban kezdtem el írogatni, először még verseket, aztán később prózaibb dolgokat is.
Az írás számomra mindig egy mentsvár volt, néha menekülés, néha időtöltés.
Mikor mi.
De írni a mind a mai napig imádok és szükségem is van rá.
Azonban a lelkem legmélyén úgy érzem, hogy tehetségtelen vagyok benne.
Nem tudok olvasmányosan írni, sokszor töredezettek a mondataim.
Legbelül azt érzem, hogy akárhogyan is ...
És most egy zavaros írás következik.