Most szeretnék egy picit gondolkodni rólam és az én tartalomfogyasztási szokásaimról. Mert sajnos úgy érzem, pár dolgot jobban át kéne gondolnom.

Világéletemben sokat ültem a TV előtt. Általános iskolás koromban szerintem olyan átlag 6-8 órát néztem tévét. Naponta. Igen, naponta. Ezt még kimondani is rossz. Ez túl sok. De ez az igazság, ha nagyon őszinte akarok lenni magammal. Márpedig az akarok lenni, mert úgy érzem, eljött az ideje, hogy számot vessek magammal ez ügyben.

Jelenleg 35 éves vagyok. Tévét ugyan nem nézek klasszikus értelemben, de helyette lelkes YouTube tartalomfogyasztó vagyok. A napi átlag képernyőidőm 4 és 6 óra között mozog. Be kell, hogy valljam, ez belülről nem tűnik azért olyan soknak.

Mégis egy pár ...

Ha nagyon őszintén akarok gondolkodni most itt nektek az íráshoz való viszonyomról, el kell mondjam nektek, hogy az attitűdöm nagyon negatív.

Úgy általában is nagyon negatív az önképem, de az íráshoz való kapcsolatom is, hát mondjuk úgy, pocsék.

Mint már régebbi poszjaimban meséltem nektek arról, tizenéves koromban kezdtem el írogatni, először még verseket, aztán később prózaibb dolgokat is.

Az írás számomra mindig egy mentsvár volt, néha menekülés, néha időtöltés.

Mikor mi.

De írni a mind a mai napig imádok és szükségem is van rá.

Azonban a lelkem legmélyén úgy érzem, hogy tehetségtelen vagyok benne.

Nem tudok olvasmányosan írni, sokszor töredezettek a mondataim.

Legbelül azt érzem, hogy akárhogyan is ...

Az ausztrál természetfeletti horror filmet 2022-ben mutatták be Ausztáliában az Adelaide  Filmfesztiválon és 2023 nyarán érkezett kis hazánk mozijaiba.

Érdekességképpen ezt az alkotást egy elsőfilmes, eddig egyébként a  YouTubon tevékenykedő ikerpár, Daniel és Michael Philippou rendezte.

Megmondom őszintén, már 2023-ban hallottam erről a filmről, akkor ugyanis hatalmas hype vette körül.

Sokan az év horrorfilmjének is nevezték, mégis a film megosztotta mind a kritikusokat, mind a nézőket.

Én azon az éven valamiért nem néztem meg, így alakult.

Mostanában azonban többször feljött bennem, hogy meg kéne nézni, ha már ekkora felhajtás vette körül.

Úgyhogy a napokban fogtam magam és megnéztem.

Túl nagy csalódás nem ...

Nos, hol is kezdjem?

Nagyjából tíz éve vagyok a munkaerőpiacon. Tíz éve dolgozom alkalmazottként.

Voltam már eladó pékségben, konyhai dolgozó gyorsétteremben, betanított fizikai munkás gyárban, dolgoztam oviban, gyermekotthonban és (ki ne hagyjam a legelsőt) diákmunkásként a földeken.

Volt, hogy keltem hajnali háromkor, voltam éjszakás tizenkét órában és volt, hogy dolgoztam több mint heti 54 órát.

Előfordult, hogy számomra nagyon fontos családi eseményekről kellett lemondani, mert nem tudtam összeegyeztetni a munkámmal.

Sajnos volt olyan, hogy baráti kapcsolat szakadt meg a fokozott munkatempó miatt.

És nem utolsó sorban alkalmazkodnom kellett olyan emberekhez, akikkel egyébként a magánéletben nem szívesen lennék ...

Nos, mivel beköszöntött az október, és ismét egy új hónap kezdődött, eldöntöttem, hogy tiszta lappal indulok neki mindennek.

Ezért vettem egy kis cetlit és egy naptárat és átnéztem a dolgaimat.

Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

Elkezdtem célokon gondolkodni.

Ha van kedvetek, tegyetek ti is így, szerintem megéri.

Elsősorban is van két hozzám közelálló emberke, akik születésnapot fognak ünnepelni ebben a hónapban.

Nekik szeretnék ajándékot venni, illetve velük szeretnék minőségi időt tölteni.

Ide a blogra szeretnék heti 2posztot kirakni, minden kedden és vasárnap egyet-egyet, azaz a hónap folyamán nyolcat.

Minden héten futok egyet!

Ezt azért szeretném nagyon betartani, mert rengeteg stressz ér, és ...

Ez a film a Démonok között univerzum 9. része.

A főszereplők továbbra is Patrick Wilson és Vera Farminga.

A történet a valós események ihlette Smurl kísértetjárást dolgozta fel.

A film egyébként 55 millió dollárból készült és már a nyitóhétvégén rekordokat döntött, eddig már alsóhangon 244millió dollárt hozott, csak Amerikában.

Az USÁ- ban szeptember 5.-én mutatták be, kicsivel később pedig az itthoni mozikban is meg lehetett nézni.

Pár szó a történetről

1964-ben járunk, amikor is Ed és Lorraine egy kísértetjárást vizsgálnak ki, ami egy régiségboltban található antik tükörhöz kapcsolódik.

Lorraine-nak látomása lesz, amitől beindul a szülése.

A kislánya Judy hallva születik meg, de egy perc ...

Mivel pár nap múlva szülinapom lesz és megint egy évvel öregebb leszek, úgy döntöttem, kicsit számot vetek és hálát adok mindenért, amit az előző évtől kaptam. Sokszor az ember a nagy rohanásban szinte észre sem veszi, mennyi minden jó dolog éri. Pont emiatt úgy döntöttem, most kicsit lelassulok és hálát adok azért a sok mindenért, amit kaptam.

Az utóbbi egy évben, kicsit jobban odafigyeltem az írásra. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy bár rengeteget tépelődtem, mégis elindítottam a blogot. Még mindig alig olvassák, de én magamnak tett ígéretemet következetesen betartva heti egy bejegyzést megírok.

Örülök, hogy elkezdtem a videó vágást tanulni. Sajnos még mindig nagyon az elején vagyok, minden perc miatt, ami alatt gyakorlok ...

Tegnap, szeptember 15-én, hétfőn ismét eljutottunk egy étterem megnyitójára.

Sajnos, mivel a páromnak be kellett fejeznie még a munkáját, ezért bőven elmúlt este 8 óra, mire sikerült elindulnunk.

A hely egyébként a Kálvin téren található és a „The Burger Project” nevet viseli.

Tegnap nyitották meg a harmadik egységüket, mivel ezen kívül van még éttermük Újpesten, illetve egy másik a 13. kerületben.

Tegnap, a megnyitó apropóján 500 darab hamburgert adtak ingyen a kedves érdeklődőknek.

Mivel, mint említettem, kicsit későn éreztünk, körülbelül fél 9 lehetett és a hely 9-ig van nyitva.

Megmondom őszintén, mivel életem során én is mindig inkább a pult másik oldalán álltam, nem szeretek ilyen későn érkezni, és ...

Pontosan két napja és két éve történt.

2023. szeptember 10-én este 18:49-kor raktam ki az első írásomat ide a Blog.hu-ra, Bevezető címmel.

Ennek apropóján kezdtem el gondolkodni, hogy mit is jelent számomra ez az egész.

Nos, gyermekkorom óta egy nagyon csendes, érzékeny, zárkózott kislány voltam.

Nagyon sokszor nem tudtam jól kommunikálni kifelé az érzéseimet, mert féltem és szégyenlős voltam és mert sajnos mindig azt éreztem, hogy a mondandóm senkit sem érdekel.

Aztán teltek-múltak az évek, munkahelyek, emberi kapcsolatok változtak.

Aztán elmúltam harminc.

Aztán évről évre elkezdtem egyre jobban szorongani a haláltól.

Már gyerekkorom óta nagyon szeretnék valami maradandót alkotni.

Valamit adni magamból a ...

És most egy zavaros írás következik.

Nincs se eleje, se közepe, se vége.

Egy irodalomkritikus biztos nem értékelné túl nagyra.

Meg azt hiszem, igazából én se.

Annyira körbe fontak a szürke hétköznapok éles csápjai, hogy szinte már azt se tudom, ki vagyok.

Mostanában megint nem találkozom saját magammal.

Zajlik a külvilági élet, pakolódnak egymásra a hetek, hónapok én meg valahol egészen máshol vagyok.

Az elmúlt időszakban nagyon túlterhelődtem.

Idejét se tudom már, mikor pihentem ki magam utoljára.

Nem emlékszem, mikor mondtam ki hitelesen, hogy jól vagyok.

Az életem külső része, villámsebességgel zakatol előre, a belső részem pedig csoszogva kullog utána és inget neki, hogy lécci, csak egy picit állj ...