Egy budapesti gyermekotthonban napra pontosan két évet dolgoztam.

Be kell vallanom, hogy amikor oda jelentkeztem, nem teljesen voltam tudatában annak, hogy pontosan mire is vállalkozom.

Emlékszem, a legelső napomon egy vehemens kiskamasz lány épp nagyon durván összeveszett az öccsével, aztán a dührohama közben hozzá akart vágni egy kenőkést, ami végül az én fejem fölött repült el és hálisten senkit sem talált el végül.

Bárki megkérdezte, hogy miért mentem be ezek után a második napon, én magam sem tudtam a rendes választ.

Annyit éreztem, hogy ha már így alakultak a dolgok, megpróbálok jó dolgokat létrehozni, megismerni ezt a világot és tapasztalatot szerezni a gyermekvédelemben.

Na így kezdődött az ottani létem.

...

Nemrégiben a párommal ismételten ellátogattunk a kedvenc hamburgerezőnkbe.

Lévén, hogy neki a napokban volt a születésnapja, úgy döntöttem, meghívom, együnk egy jót.

Viszont most láttuk meg azt a remek kezdeményezést, ami náluk van.

Az EGYÜTT BURGER az aktuális ajánlatuk, ami áprilisban a készlet erejéig kapható és amit(kapaszkodj meg) kék buciban is kérhetsz.

Nagyon fun az egész!

Minden eladott hamburger árából 500 Ft-ot utalnak az Együtt Az Autistákért Alapítványnak.

Ez a kezdeményezés nekem borzasztóan tetszett, ezért nem is volt kérdés, hogy mit rendelünk.

És nem meglepő módon, mindketten a kék bucit választottuk.

Megmondom őszintén, nem ez volt életem legjobb hambija, de nem volt rossz.

Szokásosan magas ...

Mostanában, lelkem zavargó vizében olyan gondolatok úsznak keresztül, hogy 28 évnyi gyötrelmemet szívesen, csak úgy spontán, kibasznám a picsába.

Elég volt ennyi. 

Nem, nem vagyok depressziós.

Csak szomorú és fáradt.

 Úgy érzem, mintha már kicsit túl sokat éltem volna.

 Pedig a 28 év nem is annyira sok.

Mégis most baromira soknak érzem. Lehetek fizikailag annyi, de legbelül inkább 70 vagyok.

Ha tehetném, jó sok dolgot kiszelektálnék.

Eladnám, odaadnám, vagy csak megmutatnám, hogy nézd csak, ez történt, ez fájt, de nekem ez már nem kell. Tessék, csak tessék meg lehet venni!

Eladó, de akár ingyen is elviheted.

 Csak ne legyen már! Csak ne fájjon már annyira…

Fillérekért odaadom a beilleszkedési ...

Egy kissé szomorkás, borongós, esős hétfő délután volt.

Már befejeztem a délelőtti műszakot és a buszmegálló felé sétáltam.

Fáradt voltam és megtört.

Elegem volt a világból.

Elég sok konfliktusom volt aznap, egy nehéz párkapcsolati krízisen mentem át, a szociális kapcsolataim csődben voltak és épp egy nehéz döntésen vacilláltam.

Egyszóval bátran kijelenthetem, hogy életem egyik részével sem voltam elégedett.

De mivel nagyon próbálkoztam/próbálkozom az önfejlesztés szerint élni, rá akartam kényszeríteni magam arra, hogy márpedig akkor is találok valami pozitívat ebben a helyzetben, vagy legalább ebben a napban.

Tényleg sokáig próbálkoztam, de nem találtam semmit.

Már a buszon ültem, amikor annyira ...

Az utóbbi években, amióta önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozom, rendszeresen találkozom egy nagyon pozitív kicsengésű, négybetűs szóval.

Egy szó, ami annyira egyszerű, annyira banális és mégsem foglalkozunk vele eleget.

Ez a szó (a cím alapján már biztos kitaláltátok) a hála.

Mert tulajdonéppen mi is a hála?

Az én szemszögemből kicsit egyszerűen megfogalmazva afféle köszönetnyilvánítást jelent.

Megköszönünk és értékelünk egy olyan dolgot, amivel már rendelkezünk.

Nagyon egyszerűnek tűnik és tulajdonképpen az is.

Mégis van benne valami magasztos.

A háláról ugyanis tudni kell, hogy egy nagyon magas rezgésszámú érzelem.

Itt szeretnék egy nagyon fontos dolgot megemlíteni.

A lelki törvények ...

Már kislány korom óta folyamatos szorongás az életem. Izgulok, ha nagyobb társaságba kell menni, izgulok, ha új emberek vagy új helyek jönnek, izgulok vizsgák előtt és egyáltalán mindenféle új helyzet vagy próbatétel előtt.

Gyomorgörcsöm van szinte mindentől.

A szorongásom kiskorom óta egyre csak nőtt.

Borzasztó az egész.

Kértem segítséget, és jártam is terápiára, ami akkor sokat segített is, de aztán egyéb okok miatt abba kellett hagynom.

A szorongások pedig sajnos újra felerősödtek.

Amúgy meg belegondolva egész életemben a hierarchia legalján voltam, és sajnos nagyon sokszor borzasztó emberek voltak felettem, akik visszaéltek a hatalmukkal.

Nem kímélt meg az élet szadista osztályfőnöktől, és mindenféle ...

Ugye, mint azt tudjátok, jelenleg 30 éves vagyok, egy oviban dolgozom és albérletben lakom a párommal, Budapesten.

A tízéves céljaink közé tartozik egy saját lakás a fővárosban, ami csak a páromé és az enyém. Egy nagyon bájos és cuki lakás a cél, ami kényelmes, rendelkezik erkéllyel és onnan jó kilátással, jó az elhelyezkedése és családias a hangulata. Ez ugye, mint azt már mondtam kb. 10 éves cél. A következő lépés, az pedig majd egy saját kertes családi ház valamelyik agglomerációban, szaunával, saját úszómedencével, tágas nappalival, moziszobával, kis írókuckóval, kondiszobával és hatalmas konyhával, egy kutyussal és addigra már egy gyerekkel.

Karrier tekintetében most kicsit több konkrétumot mondok. A rövid távú ...

Novemberben betöltöttem a 34. életévemet. Ez még gombócból is sok, ahogy mondani szokták.

Nekem pedig szokásosan nosztalgikus érzésem támadt, és elgondolkodtam az életemen.

Spoiler: nem lett jó a végeredmény.

Nos, kicsi lányként az ember annyira másképp képzeli el az életét.

Persze, rózsaszínű és habos babos lesz majd minden.

Aztán elkezd felnőni az ember, jönnek az első tragédiák, csalódások és törések.

Aztán a rózsaszín elveszti árnyalatait és fakóvá, aztán meg szürkévé válik.

Egyszóval gyerekként az ember másképp képzel el sok mindent.

Tettem ezt én is így.

És most, amikor betöltöttem a harmincnégyet, belegondolok és nem vagyok elragadtatva az elért dolgoktól.

Megmondom nektek őszintén, ...

Tegnap este megnéztem a kultikus Bridget Jones filmsorozat második részét.

Megmondom őszintén, imádtam már az első részét is.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, aki éppen olvasod ezt a blogot, de nekem az első rész még DVD-n volt meg.

Régi szép idők, amikor még DVD-lejátszóm volt a gyerekkori szobámban és ott néztem meg ezt a filmet, akár egymás után többször is.

Annyira fura most visszagondolni erre…

Mindenesetre a főhősnő karaktere belém égett egy életre.

Akkoriban kívülről fújtam az egész filmet.

Tényleg borzasztóan imádtam.

Aztán most, ahogy nézegettem a mozi kínálatát, szembejött velem, hogy már kinn van a mozikban a negyedik, befejező rész.

És tudatosítanom kellett, hogy le vagyok maradva a második ...